„Olyan termékkel dolgozunk, amelyet magunk is szeretünk”- kezdte előadását Dorli Muhr, a bécsi Wine&Partners PR Ügynökség vezetője, aki elmondta, 32 éve dolgoznak a nemzetközi borpiacon. A szakember egy közelmúltban tartott konferencián az osztrák szőlő- és borkultúra változásait felvázolva kiemelte,
Ha a napjaink adatait nézzük, akkor 44 ezer hektárral számolhatunk, s az ágazat szereplőinek száma tovább csökkent 10 ezerre. Bár a glikol-botrány követően vezették be a Lenz-Moser művelést, ami már lehetővé tette a gépesítést, ám felmerült a kérdés, ki issza meg a megnövekedett mennyiséget? A szakember kitért arra is, hogy bár az etilén-glikol valóban mérgező anyag, de csak nagyobb mennyiség fogyasztása esetén, az egész ügy politikai indíttatású volt. Egy biztos, amikor a botrány kirobbant, egy nap alatt lekerültek az osztrák borok a polcokról, viszont ezt követően a világ egyik legszigorúbb bortörvénye született meg. Dorli Muhr hozzátette,
Míg korábban az agrárkamara foglalkozott a bormarketinggel, az esetet követően már szakértőt vontak be, aki – s ez nem jelentett hátrányt – nem is értett a borhoz. Viszont közösen megfogalmazták, csak csúcsminőséggel lehet megjelenni a piacon, illetve egyesíteni kell erőiket, s nem egymással versenyezni! Ennek köszönhetően 1986-ban megalakult az Osztrák Bormarketing Ügynökség, s elsőként életstílus kampányt indítottak. Akkor forradalomnak számított kijelenteni: a bor az ünnepek itala. Korábban termelői, és nem marketing oldalról közelítették meg a bort. Egy biztos, a hatalmas piacvesztésből 20 év kellett, hogy a korábbi szintre visszakapaszkodjanak az export területén. Bár többet nem tudnak termelni, de az értéket, az árakat képesek voltak növelni, amiben a külpiacok jelentős szerepet játszottak.
A ’90-es években még fantázianév alatt hozták forgalomba a termelők a boraikat, a fogyasztók csak kíváncsian néztek, mit is jelentenek. Pedig a sommelier a borlapon nem fantázianevet keres, hanem borrégiókat szeretne megismertetni, ráadásul túl bonyolultnak bizonyultak a boros címkék is. „Egy kis ország kereskedelmi szempontból akkor lehet sikeres, ha működik az összefogás”- hangsúlyozta a szakember, aki hozzátette, egy borászat létrehozásánál első szempont a piac felmérése, ki issza meg a borát.
Korábban az osztrák bortörvény elsősorban a mustfokra koncentrált, az alkohol tartalomra építette a minőségi rendszerét. Ez egy adott időszakban jól működött.
Regionális borbíráló bizottságokat hoztak létre, amibe a kereskedőket is bevonták. A DAC (Districtus Austriae Controllatus) minősítés létrehozása 2002-re datálódik, s 2003-ban Weinviertelből már kikerült Ausztria első DAC bora a fogyasztóhoz. „Meg kellett értetni a termelőkkel, hogy védjegyről van szó, ami nem egy borhoz kapcsolódik. Az utolsó borvidék az elmúlt évben került be a rendszerbe, így összesen 18 szereplője van a minősítési rendszernek”- magyarázta Dorli Muhr, hogy a DAC-val nem egy fajtára kell koncentrálni, hanem stílust teremteni. Olyan bort kell készíteni, amit más nem tud. A szakember véleménye szerint legalább két évtizedre van szükség ahhoz, hogy az eredet védett borokat megismerjék a világban. Mára az eredetvédelmet kiterjesztették a pezsgőkre is.
„A termőhelyek klasszifikációját tíz borász kezdte meg, akik 1993-ban leültek, hogy megállapítsák, évjárattól és fajtától függetlenül melyek a megkülönböztethető sajátosságok. Ennek alapján készült el a borpiramis, 2024-től pedig a dűlőklasszifikáció is beépül az osztrák bortörvénybe”- hívta fel a figyelmet a marketing szakember, hogy egy külföldi sommeliernek könnyebb megtanulnia néhány borvidék nevét, mint sok ezer bortermelőjét. Mivel a továbbiakban is a fogyasztás csökkenésével számolnak, így csak a legjobb területekre koncentrálnak, a többi helyen felhagyják a termelést.
Ma Ausztriában a legsikeresebb borok 20 százaléka naturbor, feléjük is ki kell terjeszteni az eredetvédelmet.
