Neve elárulja, hogy igen vehemensen védi magát, félni azért nem kell tőle, hiszen nem mérges kígyó, harapása ártalmatlan. Ennek ellenére nem véletlenül hívták magyar vidéken haragos siklónak. Nevének változását egy új, DNS-re alapozott törzsfejlődéstani vizsgálatok indították el, melyek arra világítottak rá, hogy az európai haragossiklók több önálló törzsfejlődési ágon szétszórtan helyezkednek el.

Külalakja szerint a pikkelyeken közepén szalmasárga csík húzódik, a széleik és a köztük lévő bőr sötét. A pikkelyeken lévő mintázat összeolvadása következtében a test, különösen a hátsó részén, csíkosnak tűnik. Feje mogyoróbarna, sötétbarna rajzolattal. A felső ajkak krémszínűek, de az ajakpikkelyek oldalsó szegélye sötét. A has sárga vagy vajszínű. A torok fehér, bár a has sárga alapszíne foltokban itt is megjelenik. Oldalt a nyak foltokban vöröses- vagy sárgásbarna.

Zsákmányállatai igen változatosak, szinte minden gerinces állatot elfogyaszt, amit le tud nyelni. Gyíkok, kisebb kígyók, madarak, apróbb termetű emlősök, azon belül is elsősorban rágcsálók a fő táplálékforrásai. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya által végzett rádió-nyomkövetéses vizsgálatok megmutatták, hogy

Vadászportyái több napig is tarthatnak, ez idő alatt ürge- és pocokjáratokban vészeli át az éjszakákat vagy a szélsőséges időjárási körülményeket.

A kaszpi haragossikló elterjedési területe szerint a délkelet-európai mediterrán füves-bokros domboldalakat és száraz, meleg sztyeppéit kedveli, a Balkán-félszigettől egészen a Krím-félszigetig. Elterjedésének északnyugati határát Magyarországon éri el. Hazánkban az elterjedése az élőhelyek eltűnése, felaprózódása miatt ma már sajnos igencsak lezsugorodott. Egy nagyobb populációja a Villányi-hegységhez tartozó Szársomlyón él, illetve további kisebb szórványpopulációk élnek a Duna jobb partja mentén elterülő löszsztyepp-maradványokon (Paks, Dunaújváros, Dunakömlőd stb.), valamint néhány elszigetelt állománya van még a Budai-hegységben: a Sas-hegyen, a Budaörsi kopárokon és Pesthidegkúton.