Honnan jön a propolisz
A propoliszt a mézelő méhek termelik. A méheknek a melegvérű élőlényekkel szemben nincs saját fejlett immunrendszere, viszont a kaptár 35 Celsius-fok körüli meleg, párás mikroklímája kiváló élettér lenne a vírusok, baktériumok és a gombák számára. Ez a különleges élettér késztette a méheket arra, hogy egy elsőrendű védelmet állítsanak fel. A sok évmilliós evolúció mára olyan méhcsaládokat eredményezett, amelyek kontinenstől függetlenül, a helyi (5 km sugarú röpkörzet) növényfaunában fellelhető gyógyhatású növényekből képesek olyan propoliszt gyűjteni, ami gyakorlatilag minden vírust, baktériumot és gombát elpusztít a kaptár belsejében. Minden erre képtelen, vagy csak részben képes méhpopuláció az idők során kihalt, vagy zártról szabadtéri lépes (faágról, szikláról lógó) élettére váltott.
Minden méh érintkezik a kijárón a propolisszal, és egymást is a propoliszos lábukkal tisztogatják, a szárnyukkal a levegőt keringetik, mely érintkezik a propoliszos lépekkel, fallal, így a kórokozók elpusztulnak.
A gyógyító propolisz
Az ember már régen rájött, hogy ha nyers formában nem is, de alkoholos oldatként a propolisz melegvérű élőlények gyógyítására alkalmas. Összetételét tekintve a propolisz különböző gyógynövények rügynedveit, levélnyéltövi mirigyeinek váladékát, változatos virágport, viaszt, gyantás vegyületeket, szerves savakat, fenolos vegyületeket (pl. fenolsav) tartalmaz. A méhek a környezetből begyűjtött szerves anyagokat mézzel, viasszal keverik, különleges emésztőenzimeikkel átinvertálják, tartósítják, majd lerakják a kaptárban. Hogyha egér jut a kaptárba, a méhek leszúrják, és mivel a tetemet kivinni nem tudják, ezért teljesen bevonják propolisszal. Ha valaki évekkel később a tetemet felnyitja, teljesen ép belső szervekkel, mumifikált állapotban fogja találni az állatot, annyira tökéletesen csíramentes közeget biztosít a propolisz.
Napjainkban egyre több problémát okoz az állattartóknak a különböző kórokozók rezisztenciája. Általánosan bevett gyakorlat a hasraütés-szerű antibiotikum-használat, így sokszor olyan készítményt alkalmaz a tenyésztő, amely az adott baktériumtörzs elpusztítására nem, vagy nem teljesen alkalmas. A kórokozó akkor is túlél, ha a hatóanyag ugyan megfelelő, de a kezelés túl rövid, vagy túl kicsi az adag. Ilyen esetekben a kórokozó ellenállóvá válik az adott hatóanyagra, többé ugyanazzal már nem kezelhetünk, és azok sem, akikhez tőlünk továbbterjed a fertőzés. Így könnyen kialakulnak úgynevezett multirezisztens baktériumtörzsek (főként a Salmonella, Mycoplasma, E-coli esetén), melyek már szinte minden magyar forgalomban elérhető antibiotikum-hatóanyagra rezisztensek, és közel lehetetlen a gyógyítás.
