„Kapart” propolisz
Eddig a speciális eszközökkel gyűjtött propoliszról esett szó, de ki kell térnünk a „kapart” propoliszra is, amire sokan esküsznek. Az elmúlt évben számos (18) méhészetből, az ország különböző pontjairól begyűjtött, rácsos és kapart propoliszmintákat vizsgáltam, hogy utánajárjak, mekkora a valóságtartalma a „kiváló minőségű kapart propolisz eladó” című hangzatos hirdetéseknek. Az eredmény magáért beszél. A különböző mintákat külön tételként kezelve feldolgoztam, majd a visszamaradt anyagot kiolvasztottam, hogy kiderüljön, mennyi viaszt tartalmaznak. A speciális propoliszgyűjtő eszközökkel gyűjtött (Anel-, Dávid-, Csapó-rácsok, szúnyogháló) tételek igen közel álltak egymáshoz, viasztartalmuk 14–28 százalék között alakult, az átlag 21 százalék, ami egy természetes eredmény.
Ezzel szemben a kapart minták hatalmas szórást mutattak, a legjobb minta 26 százalék viaszt tartalmazott, a legrosszabb 72 százalékot, az átlag 48 százalék volt. Emellett a legtöbb idegen anyagot is a kapart minták adták. Elhullott méhek, komplett viaszhidak mumifikálódott herefiasítással, rostaszövetdarabok, keretlécforgács, huzaldarabok. Minden méhész biztosított a nagy szakértelméről, sok évtizedes tapasztalatáról és a csodálatos szemmértékéről, amellyel megállapítja, milyen vastagon kell a keretet kaparni, hogy csak a propolisz jöjjön le. Nos, részemről a nagy szavak megdőltek, és innentől a kapart propoliszt ipari hulladékként kezelem.
El kell fogadni, hogy a keretek, fiókok tisztításából keletkező viaszos-propoliszos söpredék nem ér fel egy ráccsal szedett propolisszal. És ez a vizsgálat csak a viasztartalomra terjedt ki, a flavonoidtartalmat és egyéb hasznos összetevőket nem is vizsgáltam. Egyszerűen nem megbízható, hektikus alapanyag, propolisztartalma a fele, az ára pedig indokolatlanul közel ugyanannyi, mint az átlagos ráccsal szedett propolisznak. És miért fontos ez? Mert a receptek X propoliszhoz számolnak Y oldószert, és az idegen anyag (jelen esetben a viasz) kevesebb hatóanyag-kioldódást, gyenge minőségű tinktúrát és egyéb termékeket fog eredményezni, ami megrendíti a fogyasztó bizalmát. Számomra egy teljes évben gyűjtött, ráccsal szedett propolisz többszörös értékű, mint a kapart propolisz.
Emiatt az év közben kivett, megtelt rácsokat is hasonlóan kezeljük. A műanyag rácsokról a kiszedésük után azonnal le tudjuk tolni egy spaklival a propoliszt, amit fagyasztóban célszerű tárolni feldolgozásig, így nem rontja el a viaszmoly. A szúnyoghálóból pedig fagyos időben tudjuk kidörzsölni a propoliszt, így a hálókat a propolisszal együtt rakjuk a fagyasztóba, ha év közben kerülnek ki a kaptárból, és másikat rakunk helyettük a keretekre. A propoliszt nem szabad kitenni tűző napsütésnek és erős hőhatásnak, így a fagyasztószekrényben minden szempontból jó helyen lesznek. Feldolgozás előtt célszerű az összes rendelkezésre álló propoliszt összekeverni, hogy minél több kaptár, és minél hosszabb gyűjtési idő keveredjen a késztermékben.
Propolisztinktúra-készítés esetére számtalan receptet kínál a szakirodalom és az internet. Egy teljesen átlagos értékekkel számoló receptet közlök le: 1 egység propoliszhoz 3 egység 96 százalékos gyógyszerkönyvi minőségű etil-alkoholt, azaz etanolt számolunk. Fontos megjegyezni, hogy egyéb alkoholok más, többségében gyengébb kioldást fognak eredményezni. A sufnimegoldásoknak nincs eredménye, a 80 százalékos rézeleje és egyéb elvetemült ötletek nem hoznak sikert, ugyanis a kioldás mértéke az alkoholszázalék csökkenésével nem egyenesen arányosan, hanem hatványozottan csökken, a 80 százalék nem egy kicsit gyengébb, hanem ötöd-hatod oldást eredményez, egy 50 százalékos pálinka pedig szinte semmit. Oldás előtt a propoliszt célszerű apróra zúzni. Minél nagyobb a propolisz felülete, annál jobban tudja kioldani az alkohol a hasznos összetevőket.
Fontos még megjegyeznem, hogy a jó propolisz sötétbarna és a jó tinktúra fekete színe nem teljesen fedi a valóságot. A szín függ az évjárattól, a növényzettől, a gyűjtési időtől, a tárolástól és a feldolgozástól, és feltételezhetően a méheink típusától is. Emellett a viasztartalom sötétíti a nyers propoliszt és a kész tinktúrát is. Általánosan csak annyi mondható el, hogy a jó propolisz színe a Kárpát-medencében a világossárgától a sötétbarnáig terjed. Dél-Amerikában terem zöld propolisz, és idehaza is van pirosas jellegű, tehát sok színben pompázhat. A jó tinktúra színe pedig többnyire a kávébarnától a majdnem feketéig terjed. A beltartalom számít, nem a szín, a természet néha meglepheti a méhészt.
A kész tinktúrát humán gyógyászati célra 30 milliliteres cseppentőbetétes üvegekben érdemes forgalmazni az éppen hatályban lévő szabályok alapján, értékéről elmondható, hogy a mindenkori egykilós vegyes virágméz termelői üvegezett árával minimum egyenértékű.
Kovács Dávid,
Nyírbogdány
