Embriótranszfer-mutató szarvasmarhában

Az embriótranszfer Észak-Amerikában az 1970-es évek elején jelent meg a kereskedelemben, amit az embrió fagyasztásos technológia követett az 1980-as évektől. Két fő megközelítést alkalmaznak az embriók előállítására: (1) in vivo és (2) in vitro embriótermelés.

A tapasztalatok szerint a vemhesülésre legnagyobb hatással a recipiens tehenek minősége és kezelése volt hatással, annak takarmányozása, kora, egészsége, szaporasága. Egy jó állományban 55-65% vemhességi arány lehetséges, attól függően, hogy friss vagy fagyasztott embriót ültetnek be. Friss embrióval 5-7%-kal magasabb vemhességi arány érhető el, mint a fagyasztott esetén.

In vivo embrió-előállítás

Az in vivo kifejezés élő szervezetben vagy természetes biológiai rendszerben végzett eljárásokra utal. Ez a kifejezés a latinból származik, ahol az „in vivo” jelentése: „az élőkben”. A szarvasmarha-szaporodás összefüggésében az in vivo embriótermelést gyakran hagyományos embriótermelésnek is nevezik. Az in vivo embriótermelés folyamatának lépései:

1. Az embriódonor nőstényt tüszőstimuláló hormon (FSH) segítségével szuperovulálják, hogy egyszerre több tüsző fejlődjön, majd ovuláljon. Ez a folyamat hasonló a hagyományos ivarzás-szinkronizációs protokollhoz, de munkaigényesebb. Az FSH-injekciókat rendszerint naponta kétszer adják be a szuperovulációs folyamat során, körülbelül 4 napig.
2. A donor nőstényt ezután inszeminációval mesterségesen termékenyítik hagyományos vagy szexált spermával, hogy a lehető legtöbb petesejtet megtermékenyítsék.
3. A mesterséges termékenyítés után 6-8 nappal az embriológus a donor nőstény méhének kiöblítésével kinyeri az embriókat (vagyis a megtermékenyített petéket).
4. Az embriókat ezután az embriológus értékeli; minden embrió minősítést kap minősége és fejlődési állapota alapján.
5. Az embriókat ezután frissen átviszik az ivarzási ciklusuk 6-8. napjára szinkronizált embrió-recipiensekhez, vagy lefagyasztják későbbi felhasználásra.