Mint ismert, olcsó mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek – elsősorban búza – árasztották el az uniós piacot, amiért egyes tagországokban a gazdák nem tudták eladni saját termékeiket. Ebbe a hajóba kerültek mindenekelőtt az Ukrajnával határos országok. A gazdasági válságot fokozták a környezetkímélő intézkedések, az inputok drágulása. A tiltakozásoknak köszönhetően végül léptek a brüsszeli bürokraták is. A kialakult helyzet arra is rávilágított, hogy nagy eltérések vannak a 2021–2027-re megfogalmazott Közös Agrárpolitika és a tagországokban levő valóságos helyzet között. Winkler Gyulával, az RMDSZ európai parlamenti képviselőjével a többi között arról beszélgettünk, hogy miként lehet korrigálni az EB agrárpolitikáját úgy, hogy a brüsszeli döntések közelebb kerüljenek a valósághoz.
Ön 2007 decemberétől európai parlamenti képviselő, a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság (INTA) tagja, a Regionális Fejlesztési Bizottság (REGI) helyettesítő tagja, 2009 és 2011 között a Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó bizottság tagja, így széleskörű rálátása van arra, hogy az utóbbi évtizedekben hogyan alakult az unió gazdaságpolitikája. Legutóbb február 19-én az Európai Parlament Nemzetközi Kereskedelmi Bizottságában (INTA) megvitatták az Európai Bizottság ukrajnai importra vonatkozó piacvédelmi intézkedéseit, ahol hangot adott annak a véleményének, hogy nem ért egyet az Európai Bizottság javaslatával, amely nem védi meg kellő mértékben a gazdáinkat, ezért javítani kell az erre vonatkozó jogszabálytervezeten. Miként lehetne rendezni hosszú távon a mezőgazdasági ügyeket?
– Bő esztendeje, hogy Európa-szerte gazdatüntetések zajlanak, melyek különféle követeléseket sorakoztattak fel, így valóban át kell gondolnunk a brüsszeli gazdaságpolitikai intézkedéseket. De mindenképpen szét kell választanunk a tagállami helyzetből származó és az európai szintű elégedetlenségek okait. Ami közös, hogy a 2021–2027-es időszakra vonatkozó Közös Agrárpolitika két év késéssel, 2023. január elsejével lépett érvénybe.
A gazdák pedig 2023 januárjában döbbentek rá, hogy milyen bonyolulttá vált a KAP ökológiai és klímavédelmi része, ugyanis klíma kondicionalitásokat vezettek be és növekedett a bürokratikus teher. Az európai gazdák a természetvédelemmel, biodiverzitással és a klímaváltozás elleni fellépéssel kell foglalkozzanak, és ez nagymértékben ellentmond a KAP valódi céljának, az élelmezésbiztonságnak. Az is fontos tény továbbá, hogy mindez az ukrajnai háború közepette és egy gazdasági válság árnyékában történik. Erre a közös európai helyzetre tevődnek rá a tagállamok sajátosságai. Például Németország szándéka, hogy nem támogatja államilag az üzemanyag költségeit, Hollandia csökkentené az állattenyésztés arányát, Románia pedig az infláció és az adóteher növekedésével, a szállítmányozók nehéz helyzetével és a területalapú támogatások kifizetésének késésével küzd. Mindezt egybevetve egyáltalán nem könnyű hosszú távú perspektívát kialakítani az európai agrárium számára. Az ágazatnak létbiztonságra van szüksége, hogy garantálják a jövedelmek észszerű szintjét, fontos a fiatal gazdák támogatása, hiszen Európában mindenütt generációváltás zajlik az agrárium területén. Tisztázni kell, hogy milyen körülmények között lehet megtervezni az Európai Unió új Közös Agrárpolitikáját, mely 2028-tól fog majd életbe lépni. Ez annál inkább fontosabb, mivel szóba került Ukrajna uniós csatlakozása is, ahol figyelemreméltó mezőgazdaság van, és ez az uniós csatlakozási perspektíva a teljes KAP átgondolását feltételezi.
Ez alaposan felborítaná a piaci egyensúlyt, hiszen láthattuk, hogy a búzadömping milyen gazdasági válságot okozott elsősorban az Ukrajnával határos országokban, és ennek kezelésére egyelőre nem született megfelelő megoldás. S hogy csak a romániai példát említsem, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Minisztérium többek között olyan intézkedést hozott, hogy az ukrán–román határnál, belépéskor különleges zárjeggyel látják el a tehergépkocsikat, követik a járműveket, míg átutaznak az országon, és így kizárják annak lehetőségét, hogy határon belül eladják a gabonát. Az elmélet jó, de a visszajelzésekből ítélve nem működik tökéletesen a rendszer. Ebben a helyzetben miként kezelhető a búzadömping és más, Ukrajnából származó mezőgazdasági és élelmiszeripari termék okozta gazdasági válság?
– Erre két eszköze van az Európai Uniónak: az egyik a KAP keretén belül, amely támogatásokkal segíti a gazdákat, akár sürgősségi segélyekkel is olyan esetekben, amikor piaci rendellenességek keletkeznek – mindezek felelőse az Európai Bizottság mezőgazdasági igazgatósága, a DG Agri. A másik eszköz a kereskedelmi szabályozások és az olyan védőeszközök használata, mint például a védővámok, a különböző kvótarendszerek. Ott van még a dömpingellenes eszközök használata is, ebben az esetben viszont be kell tartani a WTO szabályait, és a dömping létét bizonyítani kell számadatokkal, statisztikákkal.
