Az agrarheute.com portál foglalkozott nemrég a témával: Németországban jelenleg 61 gigawattnyi szélerőmű-kapacitás áll munkában, az év végéig ez 69 gigawattra nő, és 2030-ig minden évben 10-10 gigawatt jön hozzá.
Az idézett források úgy számolnak, hogy az évtized végéig mintegy 400 ezer tonnányi elhasznált rotorlapáttal kell kezdeni valamit Németországban (egyetlen rotorlapát súlya 15-65 tonna lehet). Az alapzat betonját és az acél technikát könnyebb újrahasznosítani, a rotorlapátok üvegszálas kompozitja már trükkösebb feladat, írják.
Egy dán cég például új kompozit lapokat gyártana belőlük, amelyből zajvédő falak, épülethomlokzatok, sőt konyhapultok is készülnének. Egy német vállalkozás aprítaná és farosttal keverné az alapanyagot, a termékből például teraszok fölé építhető tető lenne. Ez a gyár 43 ezer tonnát tudna feldolgozni évente.
Egy másik német vállalkozás azon dolgozik, hogy laminált furnérlemez alapú rotorlapátokat gyártson, amelyeknek majd könnyebb lesz a hulladékkezelése. Az eddigi kísérletek szerint tartósságban nem maradnának el a mostani technológiával gyártottaktól.
Akárhogy is, még nagyon sok a megoldandó feladat a témában. A cikk szerzője azonban azzal zárta a gondolatmenetét, hogy ha a szélerőművek efféle ki nem beszélt hiányosságairól gondolkozunk, akkor sose felejtsük el összevetni az atomerőművi hulladék tényleg súlyosan megoldatlan ügyével. Az egyetlen erőműben is sok tízezer tonnás nagyságrendben keletkező hulladékból pedig biztos, hogy nem lesz konyhapult, írja.
