Egy újabb, brit kutatók által publikált tanulmány jelent meg nemrégiben, amelyben egyes sirályfajok domesztikációjának sikerességét írták le. Az eredmények alapján a madarak nagyobb agytérfogata áll a városi élethez való alkalmazkodás mögött.  

Meglehetősen sok, 19 sziklán és 28 nem sziklán fészkelő sirályfajt vontak be a kutatásba, amiből kiderült, a sziklán fészkelő fajok 53 százaléka érzi magát otthon városi környezetben, míg a nem sziklán fészkelő fajok közül csak három telepedett meg a városban – a vizsgálathoz hozzátartozik, a sziklán fészkelő sirályfajoknak nagyobb az agytérfogatuk.

Miért? Nos, a tanulmány egyik szerzője szerint, a sirályok közös ősére nem volt jellemző a sziklán fészkelés, bizonyos fajoknál ez a berögződés az alkalmazkodásnak, opportunizmusnak az eredménye. Ugyanis a sirályfajok evolúciós szempontból az egyik legalkalmazkodóbb képességű madarak. Ez mostanra a városi élethez való alkalmazkodásukban különösen megmutatkozik, mivel

Az opportunista életmód tette tehát számukra lehetővé, hogy élelmiszereket csenjenek el az emberektől, ez a fajta könnyű „zsákmányszerzés” pedig arra sarkallta ezeket a sirályokat, hogy a „terülj-terülj asztalkám” közvetlen közelébe építsék fészkeiket, így a fiókák felnevelése is sikeresebb lehet. Mindez a sirályfajok védett, veszélyeztetettségi helyzetén is látszik: amely fajok kevésbé vagy nem tudtak alkalmazkodni a városi léthez, azoknak csökken az egyedszáma, míg a város-kompatibilisek esetében stagnál vagy nő az állomány.

Ezekre a kutatási eredményekre nagy szükség van a települések térnyerésével és az élőhelyek beszűkülésével, hiszen egyre több állatfajnak kell alkalmazkodnia a városokhoz, miként az embernek is a városban mind gyakrabban látott vad állatokhoz, ám ezek bizony sok esetben nem sikerülnek zökkenőmentesen.