Ma már rendkívül sok táp, takarmánykiegészítő kapható, ami egyrészt jó, hiszen ezek segítségével maximálisan ki lehet elégíteni a lovak takarmányszükségleteit, különösen a sportlovakét, amelyek nagy igénybevételnek vannak kitéve, illetve ezek segítségével a lovak életkora is megnövekedett. Nem hiába mondják, hogy a 30 az új 20, ami a lovak életkorát illeti.

Igen ám, de hiába a tápok, kiegészítők, ha a ló mellette nem juthat az alaptakarmányához, a jó minőségű fűhöz, vagy fűszénához. A ló legelő állat, a gyomra a termetéhez képest igen kicsi, szinte folyamatosan ennie kell ahhoz, hogy megfelelően működjön az emésztése. Ez a folyamatos evés azonban nem jelenti azt, hogy egyszerre nagy mennyiséget kell fogyasztania, épp az ellenkezője igaz, hiszen

A kulcsszó a folyamatosság

Az ideális az lenne, ha a lovak egész nap kint lehetnének a dúsfüvű legelőn és annyi füvet legelhetnének, amennyit akarnak. Sajnos ez manapság, eltekintve néhány kivételtől, nem nagyon kivitelezhető. Szerencsére azonban a friss füvet jól lehet pótolni a jóminőségű szénával is, aminek a nap 24 órájában a ló rendelkezésére kell állnia. Ha csak napi kétszer teszünk lovunk elé szénát, ráadásul kis mennyiségben, akkor a nap nagy részében üres a gyomra, ami a melegágya a nagyon nehezen gyógyítható gyomorfekélynek. A kólikás panaszokról nem is beszélve. 

Nem mindegy, milyen a széna

Manapság gyakran előfordul, hogy a széna minősége pocsék, lelkiismeretlen eladók olyan „szénaförmedvényeket” is képesek előállítani, ami nemhogy ló, de még birka takarmányozására sem megfelelő. A kaszálókat nem tartják rendben, a bálába gyakran kerülnek mérgező növények, szúrós kórók, silány minőségű füvek, takarmányozás szempontjából értéktelen gaznövények.

A rossz időpontban bálázott széna, legyen akármilyen jó minőségű fűből, megint csak levon az értékéből. A túlnőtt, felmagzott, szalmaszerű széna tápértéke töredéke a virágzás kezdetekor lekaszált, zölden szárított szénáénak. Arról nem is beszélve, hogy ha nem hagynak elég időt a széna megfelelő kiszárítására és nagy nedvességtartalommal bálázzák, nagyon hamar megindul a bálán belüli penészedés, ami rendkívül káros, állatra, emberre egyaránt. A jó minőségű széna illatos, zöldes színű, tapintásra viszonylag puha, nem túl hosszú szálú, vékonyabb szárú, nem túl rövid, de nem is túl hosszú szárakból áll, pormentes. 

A megázott szénáról

Mit jelent ez, mikor van gond? A megázott széna kifejezés arra értendő, amikor kaszálás után éri eső a szénát. Ilyenkor tovább kell a réten hagyni, hogy megfelelően kiszáradjon, ami a legtöbbször oda vezet, hogy kiégeti a nap és elveszti a zöld színét, alacsonyabb tápértéke lesz. Ilyenkor gyakran nem várják meg, míg rendesen megszárad, és

A másik eset az, amikor a már bebálázott széna ázik meg a kaszálón. Ha a szénát szárazon, elég szorosan bálázták ez kevésbé okozhat gondot, mint az eleve nedvesen bálázott széna. Ilyenkor csak a külső réteg kap vizet, ami viszonylag gyorsan kiszárad nyáron, de a frissen ázott bálákat nem szabad egymásra rakni, mert ugyanúgy elindulhat a penészedés kívülről is.

A mennyiségről

Az alaptézis az, hogy minimum a ló testtömegének 2%-át tegye ki a napi szénamennyiség. Ami egy 500 kilós lónál 10 kilogramm szénát jelent naponta. Ez az adat azonban a minimális mennyiséget jelenti és jó minőségű szénára vonatkozik! Sajnos a legtöbb helyen még ennyit sem kapnak a lovak a silány minőségű szénából, miközben ezerféle táppal és kiegészítővel tömik őket.

A jó kondíció

A jó kondíció alapja nem a szuper táp, hanem a jó minőségű, elegendő mennyiségű széna. Aki ezt nem fogadja el, rákölthet egy vagyont is a lova takarmányozására, akkor sem lesz jó állapotban a ló. Ez pedig egy ördögi kör, hiszen minél kevesebb alaptakarmányhoz (széna) jut a ló, annál több hiány alakul ki a szervezetében, amit a különböző extra tápokkal, takarmánykiegészítőkkel igyekszik a tulajdonosa pótolni. Eközben a lova nem jut elég rosthoz, könnyen felvehető vitaminokhoz, ásványi anyagokhoz, energiához.