Cserépben tartva lefelé csüng, akár 2-3 m hosszúra is megnő. Jól tűri a szárazságot, de szebb, ha rendszeresen kis vízadagokkal öntözzük. Sose a levelére öntsük a vizet, mivel napsütés hatására megég. A hideget kevésbé tűri jól, mint a többi pletyka.
A mózeskosár pletyka (Tradescantia spathacea) rövid, tőből elágazó szárán rozettában fejlődnek az akár 30 cm-t is elérő lándzsás levelei. A levél fonákja bíbor színű, míg felül mélyzöld. Nevét virágcsoportjainak elhelyezkedéséről kapta: apró, kellemes illatú, fehér vagy rózsaszín virágai a levélhónaljakban ülnek, csónak alakú fellevelekben, mint egy mózeskosárban.
Hosszú hajtásokat nevel a közönséges pletyka (Tradescantia fluminensis), ezek kezdetben felfelé törőek, de amikor elérik a 15-30 cm magasságot, saját súlyuknál fogva lehajlanak, emiatt kedvelt ámpolnanövény. A zebrapletykákhoz képest vékonyabb leveleket és szárakat hoz, virágai aprók, fehérek.
Fényesen csillogó felszínű, halványzöld levelei az alapfajnál is mutatósak, de számos tarka levelű fajtája is ismert, különböző csíkozással (fehér, sárga, rózsaszín). A hideget meglehetősen jól tűri, akár kisebb fagyokat is átvészel, de hazánkban nem képes a szabadban áttelelni.
A bíborpletyka (Tradescantia pallida) népszerű balkonnövényként, hiszen tavasztól őszig jobban érzi magát a szabadban, bíbor-lila levelei pedig jó kontrasztot adnak más növényekkel. Ha elegendő fényt kap, még virágot is hoz halvány rózsaszínben.
Szárai inkább felfelé törők, meglehetősen húsosak, némi vizet raktároznak. Közepes vízigényű, elviseli a szárazságot is, ilyenkor szárölelő, lándzsa alakú levelei összecsukódnak, ugyanúgy, mint 30 °C fölötti hőmérséklet esetén, így csökkenti a párolgást.
Tetszetős bokros növekedésű a törékeny pletyka (Tradescantia geniculata), jól mutat ámpolnában. Sötét színű szárai egészen vékonyak, sötétzöld levelei változó méretűek, fonákjuk lilás árnyalatú. Sok apró fehér virágot nevel, melyek a hosszú virágszárak miatt fátyolszerűen borítják a növényt. Fényigényes, nyáron tarthatjuk a szabadban.
