A vadászat a vadgazdálkodás egyik legfontosabb eszköze, amelynek lényege a vadállomány szabályozása közvetlen emberi beavatkozással. Talán itt szokott először harsány felháborodás ébredni a vadászatban nem jártas, vadászatellenes véleményvezérek részéről: „de minek üti még ebbe is bele az orrát az ember, a természet úgyis intézi az állatvilág alakulását”. Sajnos ez mára nem igaz.

Élettérelvétel = vadkonfliktus, állománysűrűség

Az emberi terjeszkedés olyan szinten megváltoztatta a természetes vagy természeteshez közeli élőhelyeket, hogy annak következtében a vad akarva-akaratlan olyan helyeken jelenik meg, ahol az ember nem látja szívesen. Városokban, agglomerációkban, mezőgazdasági, erdőművelési területeken stb. rendre találkozhatunk vele, sőt, még táplálkozik is ott…

Mivel az ember elvette a vad életterét többi között élelmiszer-termelés, klímavédelem (kerítéssel elzárt erdőtelepítés), népesség városokba történő koncentrálódása, urbanizáció, infrastruktúra-kiépítés stb. miatt, így az ember-vad között létrejövő, elsősorban anyagi eredetű konfliktust kezelni kell. Mivel a vad sajnos nem érti az emberi kommunikációt, és a jelenlegi tudásunk is csak részint kódolta a vadállatok kommunikációját, így verbálisan nem tudunk velük dűlőre jutni. Érdemi társalgás híján tehát a mezőgazdaságban például marad a vadászat egyik válfaja: vadkárelhárítás. Ennek a tevékenységnek köszönhetően például olcsóbbak lehetnek bizonyos élelmiszerek, mert több termést tud betakarítani a gazdálkodó, vagy olcsóbb a tűzifa, mivel a csemeték jelentős része ki tudott „nőni” a vad szájából.

A másik ok, amiért napjainkban fontos a vadászat, az a Kárpát-medencében őshonos nagyragadozók élőhelyükről jelentős mértékben történő kiszorulásából fakad.

Ez örömhír, mondhatják a laikusok, de ez sajnos sem társadalmi megközelítésből, sem állományszinten nem üdvözítő. A nagy egyedszámú populációk egyedszinten akár veszélyt is jelenthetnek egymásra. Egy adott élőhelyen, ha túl magas egy adott faj egyedszáma, az ott megtalálható víz, táplálék, búvóhely stb. – tehát a szükséges források összessége – megoszlik az állományt alkotó egyedek között. Vagyis, minél több egyed él egy adott területen, annál erősebb a versengés, amely során osztozkodniuk kell az erőforrásokon. És egy bizonyos létszám fölött már nem jut minden egyednek elégséges mennyiség az összes erőforrásból (éhezés, szomjazás). Másfelől a túl nagy állománysűrűség a betegségek kialakulásában és terjesztésében is jelentős szerepet játszhat. Emiatt sem mindegy, mekkora egy terület vadeltartó képessége, ugyanis ha nem optimális az állománynagyság, az egyedszintű, de akár állományszintű táplálékszerzési és állategészségügyi problémákat (pl. paraziták megjelenése, járványok terjedése stb.) is eredményezhet. Ennek megakadályozásához, vagyis az adott terület vadeltartó képességének és az állományok egészségének fenntartásához elengedhetetlen a vadászat.

Válogató vadászat, korösszetétel

A harmadik ok, amiért napjainkban is vadásznak, szintén szorosan összefügg a vadgazdálkodással.

Ennek jelentősége összefügg a vadászat ötödik okával (mindjárt kitérek rá). Az állományminőséget javító vadászat célja, hogy adott vadfaj egyedeiben hordozott génállományok közül a legjobbak öröklődjenek tovább az utódokban. Mit jelenthetne ebben az esetben a jó genetika? Nőivarú egyedeknél a megfelelő testméretet, jó termékenyülést, vemhességet, utódfelnevelést, védelmezést stb. (a felsoroltakat vadállományban nem lehet nyomon követni, így erre szelektálni sem, csak általánosságban ezek a jellemvonások lennének kívánatosak, mint ahogyan az állattenyésztésben). A hímek esetében szintén a megfelelő testméret, illetve a kérődzők esetében az adott fajnak a korához képest felrakott agancs-, illetve szarvmérete, annak formája, amelyek jelezhetik a jó genetikával rendelkező egyedeket (azzal együtt, hogy kutatások arra világítottak rá, az agancsméret nem, vagy csak minimálisan örökölhetőségi kérdés, azaz a genetika csak kis mértékben befolyásolja az agancs méretének alakulását). Az agancs nagyságát, súlyát sokkal inkább az élőhelyi adottságok, a zavarás mértéke, a táplálék mennyisége és minősége, valamint az állomány nagysága határozza meg. Ezekből a kutatási eredményekből kiindulva tehát elmondható, hogy

Tehát láthatólag gyenge, senyves, fejletlen stb.