A negyedik ok, amiért ma is van vadászat, az az egy adott területen élő nagyvadfaj-állományok ivar- és korösszetételét szabályozó vadászat. Ugyanis ahhoz, hogy egy populáció hosszú távon fennmaradhasson, megfelelő összetételre van szükség, amelynek befolyásolását, megváltoztatását kizárólag a vadászattal lehet elérni.
Pénzzé tett élmény- és zsákmányszerzés
Az ötödik ok, amiért napjainkban is vadásznak, az pedig a pénz (erre a harmadik pontnál is utaltam). Azt gondolom, a vadászat eddig felsorolt okai közül mindössze csak ez, az ötödik pillér jut el a médiumokon keresztül a társadalomhoz. „Gazdag, szadista emberek sok pénzért gyilkolnak. Az állatok…” – hangzik az általános közösségi visszhang. Mit mondjak, ez részint igaz.
Ezt a lehetőséget pedig leginkább a korábban az arisztokráciához tartozó, mára a burzsoáizmus által trónolt vadászatban találják meg (tisztelet a kivételnek). Ebből adódóan mára kialakult a vadásztársadalomban egy olyan – értelemszerűen szűk – réteg, amelytől a vadászemberek is élesen elhatárolódnak. De ez vadászberken belüli ügy. Ez a réteg, légyen az magyar vagy külföldi, anyagi helyzetéből adódóan jelentős mennyiségű pénzt tud vagy akar vadászat ellenében a vadászatra jogosultnál hagyni. Erre a „jelenségre” mára sokan vadászatszervező irodákat hoztak létre, magyarán a vadászat egészén belül létrejött egy olyan szegmens, ahol jelentős pénzek ellenében vadászati turizmusban, vendéglátásban lehet része (vadászházban szállás + wellness, kulináris gasztronómiai étkeztetés, helyi programok, vadásztatás) a vadászatot kifizető vadásznak. Hogy ez mennyire elítélendő? Ugyanez történik egy állatkertben, ahol pénzért lehet nézni a kis helyre bezárt állatokat, és éppígy zajlik egy horgásztó üzemeltetésénél is, ahol jegy és faházbérlés ellenében éjszakákon át ki lehet húzni a nagyobbnál nagyobb halakat egy vödörnyi vízből – elnézést kérek a költői túlzásért. De a valóság ez, az állatokhoz köthető élmény- és zsákmányszerzést pénzzé tettük azon primitív, de az emberbe kódolt alapelv alapján, hogy minél nagyobb, annál drágább.
És igen, mivel a magyar vadászati hagyományok a germán vadászati alapelvekből erednek, ezért idehaza trófeacentrikus, nem pedig húsorientált vadászatról beszélünk. Ez lehet jó vagy rossz, de valószínűleg megváltoztathatatlan tradíció. Itthon a vadászok a trófeás vad – szarvasbika, őzbak, muflonkos – agancsának tömege, szarvának nagysága alapján fizetik meg a vadászat anyagi (nem eszmei!) értékét, és amennyiben a vadász szeretné, az elejtett vad húsát is megvásárolhatja a vadhúsfelvásárló által megszabott árjegyzék szerint. (Itt fontos megjegyezni: nem csak trófeás vadra vadásznak, és egy őzsuta, szarvastehén elejtése akár néhány tízezer forintban is megállhat, miközben a vadászat élménye semmivel sem rosszabb.) Ezek a bevételek jelentősen hozzájárulnak a vadásztársaságok működéséhez. Egyebek mellett a vadászatra jogosultak ezekből az összegekből finanszírozzák a vad téli takarmányát, nyári itatását, etetők, itatók alapanyagát, a vad által okozott kárnak a mezőgazdálkodó felé történő megfizetését, a hivatásos vadász fizetését, felszerelését stb.
Afrikában például (ahol persze alapvetően más rendszerben, konstrukcióban működik a vadgazdálkodás-vadászat, mint Magyarországon), azokban az országokban, ahol betiltották a vadászatot a különféle állatfajok drasztikus állománycsökkenése miatt, a pénztelenségből fakadó, éhezésből eredő orvvadászat eredményeként a nem vadászott, védett fajoknak az állománya még jobban lecsökkent. Emellett a külföldi vadászok érdeklődésére korábban számot tartó, konfliktusos fajokat – ragadozókat vagy éppen elefántokat – irtani kezdhetik a helyiek, mert fizető külföldi vadászok nélkül már nem fűződik érdekük az általuk okozott problémák eltűréséhez. Ellenben azokban az országokban, ahol tehetős külföldiekkel lövetnek különféle vadfajokat, a befizetett összegnek és a legálisan elejtett vadból nyert húsnak köszönhetően a közösségnek kimondott érdeke ezen fajok védelme. A megfontolt, jól megtervezett és szabályozott vadászat hatására tehát nemhogy csökken, hanem stabilizálódik, sok esetben jelentősen nő a vadfajok állománya. Ezen folyamat és állapot alapja összességében úgy is interpretálható, hogy „pénzes gyilkosok lőnek halomra állatokat”, de ezeknek a „gyilkosoknak” a pénzéből van lehetősége a vadászatra jogosultnak akár idehaza, akár külföldön segíteni a természetes vadállomány egészét. Így pedig kijelenthető, hogy
(Szeretném megjegyezni, hogy írásomban nem taglaltam mélyrehatóan és alapos szakmaisággal a vadászat „okait”, sokkal inkább egy általános, felszíni képet szerettem volna mutatni a nem vadászók számára arról, hogy a vadászat mennyire sokrétű tevékenység, amelynek a vad elejtése csak egy apró, ám annál fontosabb mozzanata a vadgazdálkodás egészét figyelembe véve.)
Ajánljuk még:
