Az erdők mellett a természetes gyepek is nagy számban tűnnek el világszerte. Ennek oka, hogy megváltozik a területhasználat (feltörik, beépítik), vagy épp felhagyják a korábbi, extenzív művelést (például legeltetést). Ezeknek a területeknek a helyreállítása a fásszárú növényzet eltávolításával, valamint a hagyományos művelési módokkal lehetséges. Így lehetséges a biodiverzitás helyreállítása.

Azonban azt is tudni kell, hogy ez a diverzitás nem éri el azt, ami az bolygatatlan gyepeken található, és amelyet évezredek óta ugyanúgy kezelnek. A japán Kobe Egyetem ökológusa, Ushimaru Atushi szerint ennek oka egyelőre nem tisztázott, és nincs is megnyugtató megoldás.

A mostani kutatást egy korábbi inspirálta, mely szerint a rovarbeporzású növények állományai nehezebben regenerálódnak, mint a szélbeporzásúaké. Ushimaru és doktorandusza, Hirayama Gaku ezért a beporzók megfigyelését tűzték ki célul.

„Nincs jobb hely a helyreállított gyepek vizsgálatára, melyek különbözőképpen vannak kezelve és relatív kis területen belül találhatóak, mint a sípályák” – magyarázta a választásukat Hirayama.

Az ősi gyepek megőrzésének elsődlegesnek kell lennie

Kutatási eredményeiket a Journal of Applied Ecology című szaklapban tették közzé. Arra jutottak, hogy 75 évnyi folyamatos kezelésre van szükség ahhoz, hogy egy gyepterület biodiverzitása elérje az ősgyepek sokszínűségét.

Azonban ez még mindig kevés idő a beporzók szempontjából.

Annak oka, hogy a specialista beporzók ennyivel később kezdenek megjelenni nem beporzók változatosságának hiánya, hanem maguk a specialista fajok hiánya. A frissen helyreállított területeket általában legyek és zengőlegyek látogatják, melyek generalisták. Nem specializálódnak egyetlen fajra sem, ezért különböző növényfajok pollenjét szórják szét, mondhatni találomra. Ez pedig rontja a beporzás sikerességét.

Az idős gyepeken ezzel szemben több méh- és lepkefaj is található, melyek képesek egy-egy növényhez alkalmazkodni: ezzel sokkal biztosabban történik meg a beporzás.

A tanulmány rámutat a beporzóközösségek vizsgálatának fontosságára a veszélyeztetett gyepek regenerálása során.

Ushimaru emellett még egy fontos dologra rámutatott: a gyepek regenerálását nem bízhatjuk csak a természetre. Emberi beavatkozás nélkül, mint a megfelelő, az őshonos beporzók számára fontos fajok telepítése (magvetéssel vagy palánták ültetésével) nélkül nem várhatunk pozitív eredményt.