A beporzók védelméről mindenki hallott. A legtöbben azonban rögtön a házi méhekre gondolnak: helyes kis zümik, akiket a méhészek gondoznak, beporozzák a növényeket, és még mézet is kapunk tőlük. Azonban nem csak ők végeznek beporzást, hanem számtalan vadon élő rovar: dongók, lepkék, legyek is.

Egy érdekes kísérletet folytattak le Olaszországban, Toszkána partjainál egy kis szigeten: 2018-ban engedéllyel 18 kaptárt telepítettek be – írja a Science.

2021-től kezdve a kutatók kijelölt transzektek (egyenes vonalak) mentén járták végig februártól áprilisig a szigetet, amikor a két leggyakoribb vadméh faj aktív volt: a földi poszméh (Bombus terrestris) és egy magányos méhfaj, a Anthophora dispar (mindkettő honos hazánkban is). A vizsgálat során feljegyezték a virágokon látott vad és házi méhek számát.

Szobafogság a házi méheknek

Hogy a kaptárak hatását mérni tudják, minden évben pár napra teljesen lezárták mind a 18 mézelő méh családot. Ekkor is megismételték a transzektek mentén a számolást, valamint megbecsülték a virágokon belül lévő pollen és nektár mennyiségét is. Arra jutottak, hogy

„Nem hittem volna, hogy ilyen tiszta eredményt kapunk” – mondta el Lorenzo Pasquali, a Firenzei Egyetem doktorandusza, aki részt vett a terepi munkában. Ezeken a napokon a vadméhek és a többi beporzók zavartalanul látogathatták a virágokat. A kutatók sokkal többször találkoztak a két vizsgált fajjal, amikor a kaptárak zárva voltak. Azt tapasztalták, hogy több időt is töltöttek az egyes virágokon, ami arra utal, hogy könnyebben megtalálták a táplálékot.

A többi napon úgy tűnt, hogy a házi méhek megelőzték vad rokonaikat, ráadásul sokkal nagyobb számban érkeztek a virágokra. Ennek oka, hogy a családokon belül az egyedek megosztják társaikkal a legjobb virágok lelőhelyeit. Ezzel szemben a vadonélő magányos méhfajoknak ezt „egyedül” kell megoldaniuk, segítség nélkül.