ANYAGOK

0,9 százalékos steril sóoldat

A 0,9 százalékos (fiziológiás) sóoldatra (2. kép) azért van szükség, mert ezzel töltjük fel az adagolót, amelybe a spermát gyűjtjük, majd amivel az anyát inszemináljuk. Otthon is kikeverhetjük desztillált vízből és nátrium-kloridból, vagyis konyhasóból, amit aztán baktériumszűrőn kell átszűrnünk. A megfelelő arány egy liter desztillált vízben 9 gramm oldott só. Az oldat kész és steril formában, különböző kiszerelésekben patikában is beszerezhető, és mivel nem túl költséges, célszerű a vásárlás mellett dönteni.

Lehetséges, hogy a helyi vízminőség is szerepet játszik a csapvíz felhasználhatóságában. Saját munkamódszeremben nem szeretném, hogy egy ilyen apróságon múljon a siker, ezért kész, steril sóoldatot vásárolok.

Az adagoló feltöltésére semmiképp sem javasolt a tiszta desztillált víz használata, mivel az többek között a cseh Doli Intézet Success in the Instrumental Insemination of Queen Bees című leírása szerint töri a spermát.

Spermakonzerváló folyadék

Használata elkerülhető, haszna pedig leginkább a rövid távú spermaraktározás esetén van, amelynek technológiáját később tárgyaljuk.

Az anyag csak külföldről szerezhető be, és viszonylag költséges. Két formában kapható. Az egyik (Minitube) porként és folyadékként érkezik, amit aztán használat előtt kell összekeverni, a másik pedig (BSS) előre kevert rózsaszín folyadékként, ampullában. A bekevert, illetve kész folyadékot szívjuk fel egy steril fecskendőbe, és közvetlenül a fecskendőből használjuk fel (3. kép).

Fertőtlenítők és tisztítószerek

Bár a méhek levegőben történő párzása nem éppen steril folyamat,

Ehhez van szükségünk személyes igények szerint változó fertőtlenítő- és tisztítószerekre. Véleményem szerint a 90 százalékos alkohol, a felületfertőtlenítő alkoholos kendők és a szintén alkoholos kézfertőtlenítő elengedhetetlen kellékei az inszeminációnak. Felhasználásukról később esik szó.

ESZKÖZÖK

Sztereomikroszkóp

A spermagyűjtést és az inszeminációt is sztereomikroszkóp (4. kép) alatt végezzük, amelyet egy stabil felületre kell helyeznünk.

Egy általános sztereomikroszkóp talpazatból (4. kép, a), állványzatból (4. kép, b), mikroszkópfejből (4. kép, c), egy objektív­párból (a mikroszkópfejen belül) és egy okulárpárból áll (4. kép, d). Azért van szükségünk a sztereomikroszkóp használatára, mivel az inszemináció végrehajtásához a mikroszkópon keresztül nézve is térben kell látnunk, vagyis használnunk kell látásunk mélységérzékelését.

Előnyös, ha a mikroszkóp fejének elforgatásával 20-szoros vagy 30-szoros nagyításra is tudunk váltani – ennek a nagyításnak inkább az apróbb eszközök tisztításánál és sérülésmentességének ellenőrzésénél van szerepe.

A mikroszkóp beállítása a fej függőleges mozgatásával kezdődik. Amikor a jobb szemünkkel élesen látjuk a kívánt felületet a jobb oldali okuláron keresztül, a bal szemünk dioptriaeltérését a bal okulár állításával korrigálhatjuk. A két okulár távolságát állítsuk úgy, hogy az azokon keresztül szemlélt kép egységessé álljon össze.

A fej magasságállításával történő fókuszálást a spermagyűjtéshez és az inszeminációhoz külön kell majd állítanunk, mivel valószínűleg a talpazattól mérve különböző magasságokban zajlik a két munkafolyamat. Adott esetben akár anyánként is változhat az optimális fókusz magassága, mikor az anya potroha eltérő mértékben tolódik ki az anyagyűszűből.

A fej általában 180 fokkal elfordítható a talptól, így a spermagyűjtő állványt vagy az inszemináló berendezést közvetlenül az asztalra is helyezhetjük. Egyes szakemberek ezt a módszert alkalmazzák szívesebben.