Magyarországon közel 300 ezer méhcsalád pusztul el telente, a téli méhpusztulás mértéke az elmúlt 15 évben 5-10 százalékról 25-30 százalékra, azaz mintegy háromszorosára nőtt hazánkban. Ennek következtében a méhészek invazív ellenőrzéseket hajtanak végre a családokon, vagyis a kaptár felnyitására, a keretek ellenőrzésére kerül sor, mindezzel pedig további károkat okozhatnak.

A beporzók hiánya már a mindennapokban megtapasztalható jelenség, és ennek hatásait világszerte és Magyarországon is közvetlenül érzik a szakemberek. A méhek kipusztulása visszafordíthatatlan következményeket jelentene az emberiség számára.

Egy 2024-ben megjelent tanulmányban olasz kutatók ismertették rendkívül újszerű megközelítésű, kísérleti szakaszban tartó kaptármegfigyelő rendszerükkel elért eredményeiket.

Az átfogó adatgyűjtési rendszer a tervezési döntésekre összpontosít, a belső, érintésmentes és stressz-mentes méhkaptár-felügyelet hatékony megoldása a fő célkitűzés.

A kísérleti adatgyűjtést 2023-ban végezték a kifejlesztett kaptármegfigyelő rendszerrel, majd az összegyűjtött képeket olyan szempontból elemezték, hogy

• hasznos lehet-e a javasolt megoldás a méhészek számára,
• milyen típusú információk származhatnak az ilyen jellegű megfigyelésből,

különös tekintettel a Varroa destructor atkák jelenlétének vizsgálatára a kaptár belsejében.

Az elemzés az mutatta, hogy a kaptáron belüli helyes/hasznos megfigyelési pont kiválasztása jelenti a legnagyobb kihívást, a méhek gyakori mozgása és az éles képek készítésének nehézségei miatt. Ezeken a képeken azonban meg lehet találni V. destructor atkákat. Illetve a kaptár alján található megfigyelési pont lehetőséget ad a méhcsalád általános tevékenységének, viselkedésének megértésére.

A mikrovállalkozások (kevesebb mint 10 fő) esetében a technológiai fejlesztésekbe való befektetés hazánkban sajnos igencsak korlátozott; így a hardver költségei és az üzemeltetési tapasztalat hiánya miatt a digitális megoldások helyett a hagyományos módszerekre kényszerülnek. Az innováció azonban ebben a szektorban továbbra is megvalósítható lehet egyszerű és alacsony költségű megoldások kihasználásával.

A mézelőméh (Apis mellifera) egy félig háziasított faj, amely képes mesterséges méhkaptárakat benépesíteni. A méhcsaládok emberi szelekciónak vannak kitéve, de a takarmányozásuk nem korlátozott, mivel szabadon elérhetik a környező táj méhlegelőit.

Sajnos az olyan külső stressz-tényezők, mint az időjárási viszonyok, a rovarölő szerek alkalmazása, az élőhelyek minősége, valamint a vírusok és kár­tevők által okozott lehetséges fertőzések, befolyásolhatják a családok egészségét, és hatással lehetnek a méhpusztulás mértékére. A tél különösen nagy szerepet játszik egy család túlélésében a hőmérsékleti viszonyok esetleges kedvezőtlen alakulása miatt, ami stresszt okozhat; valamint az őszi atkákkal való fertőzés miatt, amelyek télen zavartalanul terjednek a kaptárban. A lehetséges élősködők közül köztudottan a legveszélyesebb az ázsiai nagy méhatka (V. destructor). Ha a fertőzést nem kezelik időben, az atkanépesség télen megnövekszik, és a betegségek átadódnak az újonnan kikelő méhekre, ami a család elpusztulásához vezet. Ezek