Az említett kutatócsoport (Bresciai Egyetem, Olaszország) éppen ezért próbált megoldásokat találni a méhcsaládok általános és egészségi állapotának nyomon követésére, szenzorok és digitális eszközök segítségével.
Ezeken kívül más érzékelőkkel, például belső hőmérséklet- és páratartalom-mérőkkel is kiegészítették a rendszert, a jobb eredmények érdekében. További elemzéseket is végeztek, súlyérzékelők bevonásával a termelés és az egészségi állapot időszakos ellenőrzésére, valamint a rajok előrejelzése céljából. A különböző típusú adatok kombinálásával lehetőség nyílik a méhcsalád állapotának átfogó elemzésére. A tanulmányból kiderül, hogy több kutatócsoport törekszik hasonló rendszer kifejlesztésére, ez idáig leginkább laboratóriumi eredményeket elérve. A tanulmány egy kamerás megfigyelő rendszert mutat be, amelyet a méhek egész télen át történő megfigyelésére terveztek. Különös figyelmet szenteltek a méhkaptárak különböző megfigyelési pontokról történő, egyidejű megfigyelésének technikai stratégiájára, anélkül hogy a kaptárak bármilyen módon károsodnának.
A bemutatott munka tehát egy műszeres kaptár (1. ábra) újszerű kialakítására összpontosított, két színes kamerával („Frame” a kaptár belsejében és „Bottom” az alján), egy olyan megközelítéssel, amelyet korábban soha nem teszteltek.
A kísérletek során gyűjtött előzetes adatokat a javasolt műszerterv érvényesítésére és annak elemzésére használták fel, hogy a kaptár megfigyelési pontjai elég informatívak legyenek ahhoz, hogy valós következtetéseket vonjanak le a kaptár állapotáról. A kísérletek ígéretes eredményei alapján a szenzoralapú kaptárfejlesztés új határokat nyithat meg a méhészek monitorozási lehetőségeiben; különös tekintettel a V. destructor méhkaptáron belüli lehetséges kimutatására szolgáló megoldásra.
A „Frame” adatkészletből származó felvételeken (2. ábra) láthatók V. destructor atkák. Tehát ez az ellenőrző pont segíthet a méhészeknek azonosítani a folyamatban lévő fertőzést, és időben megtervezni kezeléseiket.
Figyelembe véve a kamera specifikációit (szenzorméret és felbontás) és a fertőzött méhek átlagos D = 15 milliméter távolságát a kamerától, kiszámolták, hány pixel felel meg az atka méretének. Ha az atka eredeti szélessége és magassága 2 milliméter, azt kapjuk, hogy a V. destructor atka ΦX és ΦY átmérője 58 pixel (5,7-es nagyítás). Ez az érték elegendő az atka észleléséhez intelligens algoritmusok nélkül is. Érdemes megjegyezni, hogy mivel a D távolság valójában a méhek mozgásának megfelelően változik, a kapott pixelméret változhat.
A kaptár alján található „Bottom” megfigyelési pontot korlátozta a kaptár két fiókját elválasztó fémrács jelenléte. A várakozásokkal ellentétben azonban a detektor megfelelően megtanulta a méhek lokalizálását és azonosítását, a kihívások ellenére kiemelkedő eredményeket ért el.
Bagóné dr. Vántus Viola
tudományos munkatárs,
PTE ÁOK Biokémiai és Orvosi Kémiai Intézet
