• Milyen tapasztalataid vannak eddig a méhészekkel?

Ahogyan már említettem, mindig volt nálunk méhész a mézelő kultúrákon. Eleinte édesapám egyik munkatársa járt hozzánk, elsősorban napraforgóra. Utána is sokáig volt egy méhész, aki mindig vándorolt hozzánk napraforgóra.

Vele már nagyon gördülékenyen ment minden, jó volt a kapcsolat, és nagyon jól kijöttünk.

Általában véve minden emberi kapcsolat esetén igyekszem figyelembe venni azt, hogy nem vagyunk egyformák. Más a háttér, más a neveltetés, más a jellem – ez mind eltérő hozzáállást eredményezhet ugyanahhoz a kérdéshez. Bár a mi esetünkben nem történik konkrét üzleti tranzakció, mégis üzleti partnerként tekintünk a méhészekre. Azok, akikkel eddig kapcsolatba kerültem, többnyire korrektségre törekszenek.

Természetesen adódhatnak nézeteltérések is. Nemrégen egy olyan méhészt kerestünk, aki a szomszédos területre pakolta le a méheket. Ezzel még nem lett volna nagy baj, csakhogy a szántóföld melletti út karbantartását nem tudtuk tőle elvégezni, mivel úgy helyezte el a kaptárakat. Nem sokkal előtte nagy eső volt (ezért mentünk ki karbantartásra), és a nyomokból láttuk, hogy rendesen megküzdött a tereppel, a mi lucernaföldünkön ment vissza az útra, így sajnos eközben nemcsak nekünk, hanem a szomszéd gazdának is jelentős kárt okozott.

• Szerinted kell-e és lehetne-e javítani bármit is a gazdák és a méhészek közötti kapcsolaton?

Azt gondolom, hogy ebben nagyon sok múlik az emberi tényezőn.

Az is nagyon jó lenne, ha könnyebben meg tudnák találni egymást a méhészek és a gazdák, ezzel esetleg a kultúrák leterheltségét is ki lehetne egyenlíteni – ami minden bizonnyal sok vitás ügynek tudná elejét venni. Ennek a megvalósítása azonban nem a méhészek, és nem a gazdák feladata lenne közvetlenül. Jó lenne, ha az állam és az érdekvédelmi szervezetek úgy tudnák segíteni a gazda-méhész kapcsolódást, hogy közben egyik félre sem raknak újabb terhet.