Óriási fülek, szürke bunda, makacs természet és nagy hang. Ezek a tulajdonságok jutnak először eszünkbe, amikor a szamarakról van szó. Patriknak azonban jóval többet jelentenek néhány általános jelzőnél.
A tavalyi évben egy ország kísérte figyelemmel a kalandjait, amikor nyáron az otthonából útnak indulva egy hónap alatt gyalogszerrel eljutott Mosonmagyaróvárra két négylábú társ kíséretében. Először Füles, majd Győr után Fanni vett részt az akcióban. A célja az volt, hogy széles körben felhívja a figyelmet a vágóhídra ítélt, vagy rossz körülmények között tartott szamarakra és nyomatékosítsa, ők is értéket képviselnek. A történet kezdetéről és arról, mi vezérelte az hazai állatvédelem korántsem könnyű harcmezejére, az MMG DIREKT stúdiójában beszélgettünk.
Hogyan fogadtak titeket a túra során? A bejegyzéseidből az jött át, hogy minél messzebb jutottatok, annál több támogatótok lett. Így történt?
Igen, azt tudom mondani, hogy az emberek 99%-ban nyitottan, érdeklődően álltak hozzánk. A minket – akár szavakkal, akár tettekkel – segítő közösség nélkül ez az egész nem jöhetett volna létre, amiért rendkívül hálásak vagyunk. Nyilván az állatvédelem egy megosztó téma, így ahogyan arra számítani lehetett voltak ellenlábasaink,
akik vagy személyesen, vagy a közösségi platformokon keresztül támadtak bennünket és igazságtalanul vádaskodtak. Az elején még foglakoztattak ezek a negatív visszajelzések, de szépen lassan megtanultam, hogy soha nem fogok tudni mindenkinek megfelelni és csak az építő gondolatokat, kritikákat szabad befogadni.
A menedéketek folyamatosan épül, fejlődik. Milyen körülményeket szeretnétek biztosítani a védenceiteknek?
Letisztult, biztonságos közeget próbálunk nekik teremteni. A legfontosabb a megfelelő egészségügyi ellátás és takarmányozás, amit minden egyednél egyedileg alakítunk ki, konzultálva az illetékes szakemberekkel. Amikre szintén nagy gondot fordítunk az a szeretet és a folyamatos törődés, hiszen korábban ezekből nekik nem jutott ki sok. Ők is igénylik a figyelmet ugyanúgy, mint a kutyák vagy macskák.
Egy tucat szamár él jelenleg nálatok. Igaz az, hogy mindegyik egy külön egyéniség?
Abszolút. Füles például meglehetősen magának való sőt, meggyőződésem, hogy embernek tekinti magát. Könnyen barátkozik, de mindig megtartja a három lépés távolságot, igazán közel senkit nem enged magához. Engem úgy érzem, a társává fogadott a közös utunk során.
Mennyi valóságalapja van annak a sztereotípiának, miszerint a szamarak csökönyösek, akaratosak?
Inkább azt mondanám, hogy félnek az ismeretlentől és ezért nehezebben mennek bele új helyzetekbe. Fannin mondjuk azt vettem észre, hogy sokáig félt a víztől. Amikor esett az eső vagy át kellett kelni egy pocsolyán, nem volt hajlandó tovább haladni. Szerencsére minél több mérföldet hagytunk magunk mögött, ő annál jobban feloldódott, csak kellő támogatásra és pozitív megerősítésre volt szüksége. Általánosságban véve a csacsik bohókás állatok, akik sok vicces pillanatot tudnak okozni, ha a helyén tudjuk kezelni az egyes helyzeteket.
Több helyen nyilatkoztál arról az elmúlt időszakban, hogy szeretnél gyerekeknek, fiataloknak érzékenyítő előadásokat tartani. Mi az az üzenet, amit ezeken keresztül megpróbálsz majd átadni?
Az a tapasztalatom, hogy a fiatalabb korosztály tudása meglehetősen hiányos a nagytestű társ- vagy haszonállatokat illetően. Nem tudják, hogyan nyúljanak hozzájuk vagy miként viselkedjenek egy ismeretlen példánnyal. Ezekre mindenképpen kitérnék, illetve szemlélettágítás végett megosztanám velük, milyen a megfelelő takarmányozás, mik a gyakori betegségek, valamint mennyi az általános mozgásigényük. Hiszem, hogyha jobban megismerik, megértik őket, akkor nagyobb eséllyel alakul ki bennük tisztelet és felelősségtudat irányukba. Ebben a segítségemre a tervek szerint Formont, az alpaka csődör lesz, akit egy kedves partnercégünktől kaptunk ajándékba.
Hogyan lehet nektek segíteni?
Mindennek nagyon tudunk örülni, legyen az egy zsák répa, egy palack visszaváltásának az ára vagy bármilyen eszközfelajánlás.
