Eredmények
A HC-táplálék több gázt, de kevesebb CH4-et, CO2-t, NH3-at és H2S-t termelt a HF-táplálékhoz képest. A hagymahéj minden szinten növelte a CH4, CO2, NH3 és H2S koncentrációt a HF-táplálékban. Az OP2,5 kezelésnél volt a legalacsonyabb a lebontható szárazanyag a HC-táplálékban, míg a hagymahéj lineárisan növelte a lebontható savas detergens rostot mindkét táplálékban.
A HC-táplálékban a legalacsonyabb összes illékony zsírsav- és acetátkoncentráció az OP5 kezelésnél volt megfigyelhető, míg az OP5, OP7,5 és OP10 kezelésnél alacsonyabb volt az összes illékony zsírsav koncentrációja a HC-táplálékban.
Az OP7,5 kezelés növelte a gáztermelést és a CH4– és CO2-termelést a HC-táplálékban. Az OP5-ös kezelésnek volt azonban a legalacsonyabb a CH4-termelés a HF-táplálékban. A legmagasabb lebontható szárazanyagot az OP7,5 kezeléssel figyelték meg a HC-táplálékban, a HF-táplálékban pedig a különböző felvételi szinteknél alacsonyabb értékeket figyeltek meg. A hagymahéj hozzáadása nem volt hatással az összes illékony zsírsavra és az egyes illékony zsírsavakra mindkét takarmányban. A HF-táplálékba 5% hagymahéj beépítése ajánlott optimális szintként a bendő metántermelésének csökkentése és a tápanyagok lebonthatóságának javítása érdekében.
Következtetés
A tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a hagymahéj-kiegészítés alkalmasabb a HF-, vagyis magas szilázstartalmú táplálkozáshoz, mint a HC- vagy magas koncentrátumtartalmúhoz. Az eredmények azt sugallják, hogy a hagymahéj hozzáadása ígéretes stratégiát jelent a bendőfermentáció hatékonyságának javítására és a CH4-termelés csökkentésére a HF-táplálékban a HC-táplálékhoz képest. A hagymahéj ajánlott szintjei nem egyértelműek, azonban a hagymahéj 5-10%-os hozzáadása a HF-táphoz javította a tápanyagok lebonthatóságát és csökkentette a CH4-termelést, valamint növelte az összes illékony zsírsav, acetát és propionát mennyiségét. Ezért további in vitro és in vivo vizsgálatokra van szükség a mögöttes hatásmechanizmusok tisztázására, a hagymahéjnak az állati teljesítményre és a környezeti fenntarthatóságra gyakorolt hosszú távú hatásainak értékeléséhez, valamint az ezen eredmények gyakorlati takarmányozási stratégiákba való átültetésével kapcsolatos lehetséges kihívások kezeléséhez.
