A probléma feloldása
Az angol telivér importok mellett az állományt az akkori kincstári és udvari ménesek létszám feletti kancáival, továbbá a jelentősebb magán kézből vásárolt egyedekkel gyarapították. Gr. Gustav Wrangel Ungarns Pferdezucht című 1895-ben Stuttgartban kiadott könyvében táblázatba rendezve jegyezte le a kancák számát eredetük szerint az alapításától egészen 1869-ig, miszerint 75 angol telivér, 51 írlandi, 63 arab, 17 mecklenburgi, 6 lipicai, 9 percheron és 2 norfolki került a ménesbe. Megjegyzendő, hogy itt még nem beszélhetünk mai értelemben vett fajtákról, sokkalta inkább eredet/származásmeghatározásról – hiszen a populációk kevésbé voltak még differenciálhatóak.
Mind a ’tisztán’ tenyésztett angol telivérek, mind a vegyes származású, de típusában és küllemében gondosan válogatott állatok fedeztetését – utóbbiakét permanens módon, több generáción keresztül, fajtaátalakító keresztezéssel – szisztematikusan Nagy-Britanniából vásárolt angol telivér ménekkel végezték. A lovak kiválasztásra és importjának lebonyolítására a kiváló hippológust, Francis Cavalierot kérték fel. Az ő és a ménesparancsnok közreműködésével vásárolta meg Kisbér egyebek mellet a magyar csodakanca, Kincsem apját, Cambuscan -t és a Közép-Európa telivér tenyésztésében hatalmas szerepet játsztó Buccaneer-t is.
Ritter Ferenc – kihasználva a jó hírverést – a nagy értékű, és a minőségi lótenyésztés számára kiemelt jelentőségű angol telivér méneket a ménes állományának fedeztetésén túl a köz rendelkezésére is bocsátotta. E gyakorlat következtében már 1855-től általánossá vált Kisbéren, hogy az angol telivér törzsmének a ménesi kancák mellett a magántenyésztők telivér vagy félvér kancáit is fedezhették. Így nemcsak a mének jobb kihasználását és a kiváló tenyészanyag elterjedését érték el, hanem a fedeztetési díjakból számottevő bevételhez jutottak. Minden évben a Földművelésügyi Miniszter hivatalos közlönyben tette közzé a kisbéri ménesben felállított mének fedeztetési feltételeit és díjazását.
Önálló fajta
A hosszú évtizedes, tudatos tenyésztői munkának köszönhetően kialakult egy, az angol telivérhez közel álló, de annál tömegesebb, nyugodtabb, nagyobb munkakészségű és korrektebb küllemű hátasló típus: a kisbéri félvér. Másod-, harmadosztályú telivér mének helyett Kisbér elsőrangú félvéreket adott a köztenyésztés számára, amelyek az országos igényt teljes mértékben kielégítették és a telivért pótolni tudták. A félvér tenyészanyag (törzskanca – és fedezőmén-jelöltek) kipróbálása síkversenyekben és falkavadász-lovaglásokon történt.
Az ország lótenyésztési ügyeinek irányítására Leveldi Kozma Ferenc miniszteri tanácsost hatalmazták fel, aki gazdasági megfontolásból különválaszttatta a ménesintézeteket a ménesbirtokoktól. Az ő tisztségviselésének idejére datálható a mai értelemben vett hagyományos magyar fajtáink kialakulása és a hazai lótenyésztés „Aranykora”. Amikor elérték a kedvezőnek ítélt szintet Kisbéren és lecsökkent az importokra fordítható pénzek száma, elkezdték a saját tenyésztésből származó méneket is használni, s ettől a ponttól beszélhetünk gyakorlatilag önálló fajta kialakulásáról.
A századfordulóra a kisbéri félvérek már nevet szereztek maguknak. Ekkora datálhatóak a fajta máig híres törzsei: Dunure, Kozma, Fenék, Shannon, Maxim, Filou, Slieve Gallion, vagy a kanca-oldalon igen eredményes Montbar, Rocketter, Verneuil, Willilam Rufus, Gunnerbury, Royal Lancer stb. 1875-ben fedezett az első félvér, a Mezőhegyesről származó Furioso XIX. a kisbéri ménesben, akit Deutscher Michel II, Förgeteg és Zivatar követett.
