Az ausztrál szürke kakaduk (Cacatua galerita) megtanulták használni a városi ivókutakat szomjuk oltásához. Lábukat, csőrüket és saját testsúlyukat használják a csapok elfordításához. Ez már a második meglepő újítása ezeknek a városi madaraknak, amelyek korábban a szemetesek kinyitásáról lettek híresek.
A leggyakoribb technika az, hogy az egyik lábukat a szelepre, a másikat a gumifúvókára helyezik, majd leeresztik a testüket és jobbra fordulnak, hogy elindítsák a víz áramlását. Ezután már csak inniuk kell – ami pontos egyensúlyt igényel.
Ezt nem emberek tanították meg nekik, és nem is trenírozták őket szándékosan. Ez egy példa a spontán, alulról induló innovációra, amely elterjedt a városi populációban. A kutatók egyértelműen kijelentik: ez egy új típusú városi jelenség. Sőt, más városokban, például Brisbane-ban is tapasztaltak ezt, ami azt jelenti, hogy különböző kakadu populációk függetlenül tanulják meg ugyanazt a trükköt – különböző típusú ivókutakat használva, különböző hatékonysággal.
A kakaduk korábban is randalíroztak
Ezek a viselkedésformák arra utalnak, hogy a kakaduk kognitív képességei sokkal nagyobbak, mint eddig gondolták, alkalmazkodóképességük, kombinációs képességük és csapatmunkájuk a világ legintelligensebb madarai közé sorolja őket.
A sydney-i kakaduk viselkedése egyre fontosabbá válik a vadon élő fajok urbanizációjának kutatásában. Tanulási képességük, társadalmi tudásuk átadása és helyi kultúrájuk kialakítása lenyűgöző kutatási területet jelent a fajok ember által átalakított környezethez való alkalmazkodásának vizsgálatában.
A tudósok hangsúlyozzák, a szemeteskukák kinyitása és a csapok elfordítása közötti nehézségi szint és hatékonyság hasonlóságai arra utalnak, hogy léteznek összetettebb, univerzálisabb tanulási stratégiák, mint eddig gondolták. Ezek a madarak nem csak alkalmazkodtak a városi élethez – aktívan felfedezik és átalakítják azt. A sydney-i kakaduk egyrészt szórakoztatnak, másrészt elgondolkodtatnak arról, hogy városaink ma mennyire közös otthona az embereknek és az állatoknak. Csapok elfordítása viccesnek tűnhet, de a tudomány számára ez fontos jelzés: olyan intelligenciával van dolgunk, amely nem illeszkedik a korábbi kategóriákba.
