A Portfolio AgroFood 2025 konferenciáján rendezett kerekasztal-beszélgetésen szakértők járták körül az élelmiszer-csomagolási jogszabályváltozások tapasztalatait, a fenntartható megoldásokat és a jövőbeni elképzeléseket.
Az élelmiszer-csomagolásban az egyik legjelentősebb újdonság az a PPWR (Packaging and Packaging Waste Regulation)-szabályozás, amely a csomagolás és a csomagolási hulladék kezeléséről szól. Nagy Miklós, a Csomagolási és Anyagmozgatási Országos Szövetség szakmai titkára szerint ez a rendelet gyökeresen új alapokra helyezi a csomagolástechnikát, el kell felejteni a korábbi rutinokat. A rendelet szellemisége elsődlegesen a megelőzésre fókuszál, hogy minél kevesebbet csomagoljunk, így minél kevesebb hulladék keletkezzen. Kulcskérdés az anyagfelhasználás csökkentése, vagyis a termék védelméhez szükséges csomagolószer minimalizálása, valamint több csomagolásforma betiltása.
A megelőzés mellett az újrahasználat is kiemelt szerepet kap, mely az elmúlt 20 évben háttérbe szorult, de most ismét divatba jön. A szabályozás kötelező kvótákat ír elő a fogyasztói, gyűjtő- és szállítási csomagolások területén 2030-tól és az azt követő évekre, hogy a csomagolási megoldások többszöri alkalommal felhasználhatók legyenek azonos célra és termékhez.
A harmadik fő újdonság az újrahasznosítás. A rendelet olyan csomagolástervezést és gondolkodást vár el, amely a teljes értékláncot végigköveti, és a hasznosítás lehetőségeire is koncentrál. Ez azt jelenti, hogy könnyen kiüríthető csomagolásokra van szükség, lehetőség szerint egynemű alapanyagok felhasználásával a társított, többféle anyagot tartalmazó megoldások helyett. A rendelet kötelezővé tette a másodnyersanyagok használatát az élelmiszerrel érintkező csomagolóanyagok esetében is.
Ez nemcsak az a PET palackokra vonatkozik, hanem minden egyéb, élelmiszerrel érintkezésbe kerülő műanyag csomagolásra. Ez óriási kihívás és komoly előzetes vizsgálatokat és értékeléseket igényel. Ezen felül a rendelet megerősíti a kiterjesztett gyártói felelősség (EPR) rendszerét a csomagolásra, és 2029-től bizonyos feltételekkel bevezeti az italcsomagolások kötelező visszaváltási rendszerét.
A gyártók kihívásai és válaszai
Szőke Szilvia, az LC Packaging értékesítési igazgatója elmondta, hogy cégük már évekkel ezelőtt elkezdett dolgozni a fenntarthatóságon. A termékbevezetésnél pedig tudatosan figyeltek arra, hogy a szükséges és elégséges elv alapján optimalizálják a csomagolóanyag-felhasználást, a minőség romlása nélkül. Dolgoznak 30 százalékos PCR (Post-Consumer Recycled)-tartalmú anyagok gyártásán, és komoly auditálási folyamatokon mennek keresztül a másodlagos anyagok felhasználása előtt. Szőke Szilvia szerint, felkészülve a változásokra, az iparág szereplői már tudatosítani kezdték a vevőkben az egynemű anyagok előnyeit.
Arató Gábor, a Manupackaging Magyarország ügyvezető igazgatója kiemelte, hogy cégük 21 éve csökkenti ügyfeleik csomagolóanyag-felhasználását. Az EPR bevezetésével az ügyfelek már maguk keresik meg őket a felhasználás csökkentése érdekében, mivel az EPR-díjak komoly tételt jelentenek. Korábban az ügyfelek az olcsóbb kilóárat nézték, ma már sokkal fontosabbá vált a raklap köré tekert grammok száma, vagy az üdítős palackok gyűjtőcsomagolásánál felhasznált darabszám.
A rakatstabilitás fenntartása mellett a csökkentés érdekében laboratóriumot hoztak létre a stabilitás vizsgálatára, és mobil eszközzel mérik az ügyfeleknél a beállítási és tartóerőt. Arató Gábor szerint a csomagolóanyag-gyártók már készek a PCR-tartalmú fóliákkal, és szállítani is tudják azokat. A nagyobb kihívás a felhasználói oldal felkészítése, hiszen rengeteg új tesztet igényel a visszaforgatott alapanyagú csomagolóanyagok alkalmazása, mert azok másképp viselkedhetnek a gépeken.
