MOHU és a DRS tapasztalatai
Haidu Katalin, a MOHU anyagáram igazgatója a szolgáltatók tapasztalatairól beszélt. A MOHU 2023. július 1-jén indult, a Mol-csoport akkor kapta meg a koncessziós jogot. Azóta haladnak afelé az ambiciózus cél felé, amit az EU kitűzött: 2040-re a lerakás arányát 50 százalékról 10 százalékra csökkenteni, az újrahasznosítást pedig 32 százalékról 65 százalékra növelni. Hangsúlyozta, hogy az EPR-rendszer a hulladék mennyiségének csökkentésére kötelez, elsődleges szempont a kevesebb csomagolóanyag felhasználása. Ezt követi az újrahasználat, majd az újrahasznosítás, lehetőleg egynemű anyagok felhasználásával.
A rendszer úgy működik, hogy a gyártó vagy az első forgalomba hozó finanszírozza az adott csomagolóanyag teljes életútját, hiszen az ő döntésén múlik a csomagolás mennyisége és típusa. A MOHU felelőssége a hulladékká váló csomagolóanyag eljuttatása a hasznosítóhoz, vagy annak kezelése. Az első lépéseket megtették: az újrahasznosítás 32 százalékról 34 százalékra nőtt 2024-ben, a lerakás pedig 51 százalékról 49 százalékra csökkent.
A logisztikai rendszer átvétele nagy teher volt, de viszonylag zökkenőmentesen sikerült, sehol nem maradt ott a szemét. A beruházások megkezdődtek, és a következő 10 évben további fejlesztések várhatók. A MOHU alapvetően a hulladékgyűjtés optimalizálásán dolgozik, hogy minél több hulladékot gyűjtsenek szelektíven, és a válogatás, előkezelés hatékonyabb legyen a hasznosítás felé.
A kötelező visszaváltási rendszerről (DRS) szólva elmondta, hogy a 2024. július 1-jén indult rendszerrel idén az első negyedévben 90 százalékos visszagyűjtési arányt értek el az italpalackoknál. Mivel ez homogénen és tisztán gyűlik vissza, szinte 100 százaléka újrahasznosításra kerül, ezzel megtörténik a körforgás, a PET-palackok visszamennek PET-palackba. Ez óriási eredmény, hiszen a DRS előtt 30 százalék volt az arány.
Három fokozat
Az ökomoduláció lényege, hogy a környezeti szempontból előnyösebb csomagolási megoldások alacsonyabb EPR-díjtételt érdemelnek, míg a kevésbé előnyösek büntetőtételt kaphatnak. Nagy Miklós három fokozatot különböztet meg:
- Az EPR-díjban a fogyasztói, illetve gyűjtői szállítási csomagolások díjtételei jelentősen eltérnek Európa-szerte, mivel a gyűjtői szállítási csomagolás hulladékát könnyebb összegyűjteni. Ez Magyarországon még megoldandó feladat.
- Az újrahasznosított tartalom alapján a díjmoduláció bevezetése: minél magasabb a másodnyersanyag-tartalom, annál nagyobb kedvezményt kap. Ez kompenzálhatná a másodnyersanyag pillanatnyilag magasabb árát.
- Haladó változat, ahol a szemléletformálás, például televíziós reklámok finanszírozása, újabb díjtételkedvezményt eredményezhet.
Beépül a mindennapokba
Arató Gábor megjegyezte, hogy a lebomló és visszaforgatható fóliák kétszer annyiba kerülnek, mint a szűz alapanyagból készültek, és jellemzően csak a skandináv piacokon eladhatók. A 10-15 százalékkal drágább PCR-tartalmú fóliák már kelendőek Magyarországon is, mert ez az árkülönbség az ingerküszöb alatt van, és a cégek egy része hajlandó áldozni rá.
A fenntarthatóság egyre inkább a mindennapi munkába és a szolgáltatásokba is beépül. Szőke Szilvia szerint nemcsak a csomagolóanyag választásával lehet fenntarthatóan működni, hanem a cég tanúsítványaival, designeri minősítésekkel is. Ezek a járulékos költségek ugyan megjelennek, de a versenyképességet növelik. Fontos lesz, hogy a beszállítók is minősítettek legyenek. Példaként említette az Ecovadis minősítését, amely egy magas szintű fenntarthatósági rendszer.
Nagy Miklós szerint a fenntarthatóságot több oldalról kell megközelíteni. Problémásnak látja a pénzügyi lehetőségeket, mert megszorítások esetén a fenntarthatóság esik áldozatul először, mivel a csomagolás magas költséget jelent az élelmiszeripari vállalatoknál. Hangsúlyozta, hogy a fenntartható csomagolásnak a terméktervezéssel együtt kell haladnia, és nem a csomagolásnak kell vinnie a „balhét” a túlcsomagolás miatt. Mint hangsúlyozta, egy termék előállítása sokkal jobban terheli a környezetet, mint a védelmét szolgáló csomagolás.
Haidu Katalin ismételten kiemelte a szelektív hulladékgyűjtés fontosságát. Bár a lakosság szelektál, de nem eleget. Fontos az edukáció, és hogy az emberek ne féljenek a külön gyűjtéstől, mert ha valami tévedésből is a szelektívbe kerül, az is jobb, mintha a vegyes hulladékba teszik, ahonnan nehezebb kiválogatni. A MOHU célja a válogatóművek gépesítése, mivel jelenleg főként kézi válogatás folyik az országban.
Arató Gábor szerint a fenntarthatóságnak két szintje van: a megfelelni vágyás és a vevői elvárásoknak való megfelelés, valamint a vezetői elkötelezettség, ami a szervezeten belül terjed. Kiemelte, hogy a csomagolás karbonlábnyoma viszonylag kicsi a szállításhoz vagy a ruhaiparhoz képest.
A kecskeméti konferencia kerekasztal-beszélgetésén elhangzottak alapján összességében elmondható, hogy az élelmiszer-csomagolás a fenntarthatóság és a jogszabályi változások hatására dinamikusan fejlődik. A gyártók, szolgáltatók és felhasználók egyaránt komoly kihívásokkal néznek szembe, és a kitűzött célok eléréséhez elengedhetetlen a közös munka és az edukáció.
