A hazai lepketartás talán ma még kezdetleges hobbi, ám mind jobban terjed és egyre több lelkes híve van. Egyikükkel, Gyuris Ritával beszélgettem erről a szép és különleges kedvtelésről.

Gyuris Rita növényorvosként szerzett mesterdiplomát, most pedig a Kertészettudományi Doktori Iskolában a PhD megszerzésén dolgozik fainjektálás témában. Tanulmányai során elsősorban a növénykárosító rovarokkal foglalkozik, de már gyerekkora óta érdekelték a réten feltűnő színes lepkék.

Nagypapája adott neki saját készítésű lepkehálót, amivel nyaranta kergethette őket a réten. Év közben a belvárosban (ahol laktak) erre nem volt lehetősége; a rovarok a mesterképzés során tértek vissza az életébe. Először nem is élő lepke volt, ami a birtokába került, hanem egy preparátum.

Majd öt-hat éve felfedezte, hogy hazánkban is beszerezhetőek a különleges, trópusi lepkék bábjai – van cég, ami ezzel foglalkozik –, így innen egyenes út vezetett ahhoz, hogy kipróbálja a keltetést és élőállat-nevelést. Általában ma így kerül kapcsolatba minden kezdő a lepketartással, de akkoriban még ténylegesen keresni kellett a neten, hogy rábukkanjunk egy lepkerendelős weboldalra.

Tartásának ugyanúgy utána kell nézni, mint más állat esetén, persze vannak különbségek. Például van olyan faj, ahol a kikelt példányt nem kell etetni. Nem is lehet, mert csökevényes a szájszerve…

De ne szaladjunk ennyire előre. Rita első lepkéje egy azúrlepke volt (Morpho peleides), amely nagyon jól megfelel minden kezdőnek: gyönyörű, nagy testű és viszonylag könnyen keltethető, tartható. Aztán kipróbált más fajokat is, nem sokra rá pedig már nemcsak keltetni akart, hanem konkrétan tenyészteni is. Állományában általában 15-25 lepke van.

A tartásukra a lakásban egy elkülönített hely, a lepkeház szolgál, amelyet saját kezűleg építettek férjével és bátyjával. Ez egy 180 x 80 cm alapterületű, két méter magas, szúnyoghálóval borított építmény, amiben a lepkék igényének megfelelő berendezések találhatók.

Kezdetben elég egy kisebb baldachin, amiben egy lepke jól érzi magát. A berendezésen növényeket és egy etetőhelyet kell érteni, de figyeljünk arra, hogy ne zsúfoljuk túl, legyen helyük repülni. Rita a lepkék érdekében nem javasolja a lakásban a szabadon tartást, mivel így könnyen sérülhetnek, vagy akár egy rossz mozdulat miatt el is pusztulhatnak, esetleg kijuthatnak a lakásból a szabadba.

Etetésük szempontjából alapvetően háromféle lepkét lehet megkülönböztetni: amelyik kifejlett élete során nem táplálkozik (csökevényes a szájszerve: ilyen például az atlaszlepke), amelyik nektárevő (királylepke) és amelyik gyümölcsevő (azúrlepke).