A galambászatban a megfelelő párba állítás és a szelekció mellett a takarmányozás is nagyon hangsúlyos szerepet kap, hiszen a minőségi állomány alapja a genetika, de az, hogy egy jó genetikájú egyed fenotípusában is mutassa azokat a tulajdonságokat, melyeket őseitől örökölt, ahhoz a megfelelő egészségi állapot is fontos. Az állatok egészsége pedig leginkább a takarmányozástól és a tartási körülményektől függ.
Mint az összes élőlény testének a felépítéséhez, majd annak működtetéséhez szükséges energiához táplálékkal jut hozzá az állat. A tenyésztőknek fontos tudniuk, mikor, mit és miért kell adni a madaraknak. Emiatt a tenyészetben használt alap-takarmánykeveréket sokszor kell módosítani, kiegészíteni a madarak korcsoportja, az évszak, vagy épp az aktuális élettani szempontokat (költési idő, vedlési idő, téli időszak) szem előtt tartva.
Mindig legyen előttük takarmány?
Vannak, akik folyamatosan biztosítanak élelmet a galambjaik számára, mások a napi egyszeri, vagy kétszeri etetés hívei. Ennek olyan fajtáknál igen nagy a jelentősége, melyek hajlamosabbak az elhízásra. Egyes tenyésztők szezononként különböző keverékekre esküsznek (más keveréket adnak az állatoknak télen, párba állításkor, fiókaneveléskor, vagy röpgalamboknak a versenyszezonban). Postagalamboknál a fázisos takarmányozási módszer is jellemző. Ebben kétféle takarmányfázis ismert: a könnyen emészthető, kímélő és a tartalmas erőtakarmány váltakozik.
A versenyről erejét vesztetten hazatérő galamb gyors rendbeszedésére akkor van a legtöbb esélyünk, ha olyan takarmányféleséget kap enni, aminek emésztéséhez, felszívódásához a lehető legkevesebb további belső kalória felhasználást kell hozzáadnia.
Ha tehát szőlőcukros vízzel fogadjuk és galambtáppal – mely a megivott víz hatására azonnal szétesik a begyben, ezzel jelentős energiaráfordítást megtakarítva így hamarabb rendbe jön, mintha olyan magvakat kapna, aminek emésztéséhez többletenergiát kell a leromlott állapotában még hozzáadnia.
Ha például borsós-bükkönyös-kendermagos keverékkel fogadjuk, azt szívesebben fogja enni, de legalább másfél nappal később fog rendbe jönni, mert a leromlott szervezetnek újabb erőfeszítésébe kerül ezeket megemésztenie.
A módszer tehát: a versenyről hazatérő galamb először is szőlőcukros vizet kap. Keverési arány, egy liter vízbe egy púpos evőkanállal. Az ilyen szőlőcukros víz nem maradhat napokig előttük, ha másnap is adni akarjuk, akkor új oldatot kell készítenünk.
A versenyről érkezés napján csak galambtápot kapnak nálam, amit annak érdekében, hogy megegyék, erre a tél folyamán szoktatom rá őket. Másnap egy szénhidrátdús keveréket kapnak, s hüvelyes vagy olajos magvakat nem tartalmaz. Következő reggel is ezt kapják, majd este – attól függően, hogy nehezebb vagy könnyebb volt-e a versenyút, hogy trágyájuk újra teljesen normális-e – a könnyűt vagy az erőtakarmány keveréket adom nekik.
Az erőtakarmányban körülbelül 60% szénhidrátdús magvak, 30-35% hüvelyesek és kb. 5% olajos magvak szerepelnek.”(sic!)*
*Sic!: (latinul, jelentése: így) a sic erat scriptum (így volt írva) kifejezésből. Akkor használják, amikor az olvasót arról akarják tájékoztatni, hogy a hibás vagy szokatlan írásmód egy idézett szövegben nem az idézőtől származik, hanem így szerepel az eredeti szövegben.
