A takarmány összetételének változtatása
Ideális esetben az állat életkora, az évszak, külső tényezők, röpversenyszezon, fiókanevelő időszak, vedlés, pihenőidőszak periódusa mind befolyásolják, hogy mit egyenek a galambok.
Télen előnyben részesítjük a könnyen emészthető szénhidrátokat (pl.: kukorica, árpa, búza), mert ezekből viszonylag gyorsan jut energiához a madár (nem mellesleg ideális fehérje), illetve zsírtartalmuk miatt az elhízástól sem kell nagyon tartanunk. Télen a rostban gazdagabb táplálék segít elkerülni a túlevést és az abból adódó elhízást.
Tavasszal, a párba állításkor növelni kell a fehérjealkotó aminosavak arányát, ekkor a hüvelyes termésűek: borsó, lencse, bükköny arányát növeljük a takarmánykeverékben. Emellett érdemes kiegészítő formában linol-, linolénsav és E-vitamint juttatni a galamboknak.
Ilyenkor a kiegyenlített tápanyag-összetétel az ideális, mivel megnő a költőpár energiaszükséglete is. A szénhidrátok mellett a fehérjedús magok is fontos szerephez jutnak, emellett olajos magokra (napraforgó, repce, kendermagok és pörköletlen mogyoró) is szükség lehet.
A fiatal galambok takarmányozásánál lényeges, hogy mind fehérjében, mind pedig energiában gazdag takarmányhoz jussanak. Ekkor adhatunk a szemestakarmányba granulált csirketápot is kisebb arányban, hiszen ez nagyon gyorsan hasznosul.
A vedlés időszakában a ként tartalmazó aminosavak iránti igénye fokozódik a galamb szervezetének, mert ezek szükségesek a tollak képződéséhez. Borsó, lencse, bab, bükköny és szója keverhető ilyenkor kiegészítésként az alaptakarmányhoz.
Magokból van választék
Egy klasszikus galambeledel összetétele a következőkből áll: piros és sárga kukorica, búza, fekete napraforgó, vörös cirok, sárgaborsó, repce, vörös köles, árpa, hántolatlan rizs, szeklice, hajdina, fehér cirok, zöldborsó és sárga köles.
A változatos takarmány-összetétel a madarak egészségét szolgálja, hiszen főleg zárt tartásban az állat csak ahhoz jut hozzá, amit a gazdája ad neki. Mezőző galambok esetén az állatnak van lehetősége a gazdája takarmányozási hibáit korrigálni, hiszen amikor szabadon van, azt eszik, amit talál, ám ez nem csak előny. A kockázata ennek az, hogy a madár olyasmit is ehet, ami nem előnyös számára, illetve a tartásmódból adódóan ragadozók áldozatául is eshet.
A mageleség-keverékek 60-90 százalékát a gabonafélék alkotják. Részletesen megnézve a takarmány-összetevőket lényeges, hogy az árpa ne hiányozzon a keverékből annak ellenére, hogy nem a galambok kedvence. Magas a rosttartalma és aminosav-összetétele is előnyösebb más gabonákhoz viszonyítva (12-14% közötti).
A tompább szemű tavaszi árpa kedvezőbb a galamboknak, mint az őszi. Az árpában lévő nikotinsav a bőrre, az emésztőrendszerre, a tollazatra és a fiatalok növekedésére is hatással van. Az északi országokban egyes dúcokban akár a galambok élelmének a felét is az árpa teszi ki.
A kukoricát a galambok nagyon szívesen fogyasztják. Gyorsan biztosítja az energiát a madaraknak, és karotin-tartalma is jelentős. Egyoldalúan etetve azonban elhízást okoz, ezért más gabonafélékkel keverve etessük. A búza több fehérjét tartalmaz, mint a kukorica, kevésbé okoz hízási kockázatot.
