A mozgás alkalmával megsétáltatott testünk, az erdei levegőn kiszellőztetett tüdőnk és a felüdült idegrendszerünk hálájukat erősebb immunrendszer, fokozott munkaképesség, megtáltosodott szellemi képességek formájában fejezik majd ki. Nem is olyan rossz egy órácska erdei kikapcsolódásért cserébe.
Az erdőkben sokkal tisztább a levegő, mint bárhol máshol. Ennek egyrészt az a magyarázata, hogy nyáron a fák akár naponta 10 ezer kilogramm oxigént is termelhetnek négyzetkilométerenként. A másik ok pedig az, hogy a hatalmas felületnek hála rengeteg káros anyagot képesek kiszűrni a légtérből. És ez még csak a kezdet.
Lessünk be a növények vegykonyhájába
A fák többszáz, sőt többezer évig is élhetnének, ha nem szólnának közbe a természet más teremtményei (emberek, állatok, kórokozók) vagy az időjárási körülmények (szárazság, viharok, földrengés). A fák jelentős része hosszú távra tervez, szövetségeket köt, taktikákat dolgoz ki. Kissé lassan reagál ugyan, de legalább igyekszik a lehető leghatékonyabban megvédeni magát a behatásokról, mármint amikor egyáltalán van rá esélye, mert nem egy láncfűrésszel esnek neki, hogy végleg elpusztítsák.
Tavasztól őszig próbálnak minél többet gyarapodni és tartalékokat felhalmozni. Igen ám, de szükség esetén, vagyis amikor jön egy illetéktelen behatoló, bizony hozzá kell nyúlniuk értékes készleteikhez. Ilyenkor szükségét érzik, hogy bevessék az egyik legfőbb fegyverüket, a fitoncidokat. Ezek olyan aromás anyagok, amelyek antibiotikusak, fertőtlenítők, és arra hivatottak, hogy mielőbb végezzenek a támadókkal, hogy azoknak ne legyen lehetőségük jóvátehetetlen kárt tenni a mozdulatlanul, egyhelyben álló óriás testében.
A kommunikáció eszköze
A fák egymás közti kommunikációja is e vegyületek közvetítésével megy végbe. És amikor fenyőerdőben járunk, könnyen kiszimatolhatjuk a fák titkait, különösképpen meleg nyári napokon, mivel ezek felelősek a jellegzetes erdei illatért.
Fotó/Designed by: Freepik
Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy az örökzöldek mindeközben gyakran szenvednek, talán éppen az életükért harcolnak. Hazánk körülményei nem éppen ideálisak számukra, a forró, aszályos időszak alaposan megviseli és legyengíti őket. Ezek az illatok -főleg amikor nagyon intenzíven érezzük- a tűlevelűek „sikolyai”. És tudat alatt talán mi is érzünk valamit ebből a néma küzdelemből. Ezért lehet az, hogy a fenyőerdőkben tartózkodva enyhén megemelkedik vérnyomásunk, és élénkebbé válunk, míg a tölgyerdők megnyugtatóbbak és ellazítóbbak.
