A legújabb DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy a grönlandi qimmit kutyafajta a legrégebbi háziasított kutyafajta és a legrégebbi folyamatosan tenyésztett fajta.
Ez a fajta szoros kapcsolatban áll a régióban élő őslakos inuitokkal. azonban a kutyák populációja gyorsan csökken. 2002-ben 25 000 példány élt, 2020-ban pedig már csak 13 000. Az állatok számának folyamatos csökkenésének oka a környezeti és kulturális változások.
A tudósok DNS-mintákat gyűjtöttek élő qimmitektől és ősi kutyáktól, amelyeket régészeti lelőhelyeken vagy múzeumi gyűjteményekben találtak, valamint akár 800 éves, szőrme vagy csontból készült ruhadarabokon.
A nehézségek ellenére sikerült 92 modern és ősi genomot szekvenálni, ami lehetővé tette az állatok változatosságának és sokféleségének vizsgálatát a történelem során és különböző régiókban. Kiderült, hogy a qimmitek genetikája az idő múlásával konzisztens maradt, még a legkorábbi szánhúzó kutyákig visszamenőleg is.
Nyomon követték a kutyák és az emberek vándorlását az alaszkai sarkvidéki jégen, az Északi-sarkvidéken, Grönlandtól északnyugatra. Kiderült, hogy az inuitok nagyon gyorsan elterjedtek – mindössze egy-két évszázad alatt, valamint az is, hogy korábban érkeztek Grönlandra, mint eddig gondolták. Érdekes felfedezés, hogy az északkeleti régióból származnak, és ebben a térségben már az európaiakkal való kapcsolatfelvétel előtt is létezett emberi közösség, ami korábban csak spekuláció volt, komolyabb bizonyítékok nélkül.
Hagyományosan a qimmitek fontos részét képezték az inuit kultúrának.Egyfajta életmódot és a földhöz való kapcsolatot jelképeztek.Különösen hasznosak volt a közlekedésben, a biztonságban és a vadászatban.Manapság azonban az inuitok és a qimmitek közötti kapcsolat megváltozott, részben az állandó letelepedés és a qimmit populáció hatalmas csökkenése miatt.A qimmiit inkább szimbólummá vagy a kulturális múlthoz való kapcsolódássá vált.
Mielőtt a motoros szán megjelent volna Északon az 1960-as években, a kutyafogat volt az elsődleges közlekedési eszköz a fagyos földön és tengeren való utazáshoz. Még a motoros szán megjelenése után is sokan a kutyákat részesítették előnyben, a motoros szánok zajával ellentétben az utazás kellemesebb és békésebb volt.
Emellett éles érzékeiknek köszönhetően a qimmitek hasznosak voltak, mivel képesek voltak hazatalálni, vagy akár egy ideiglenes tábort is találni, ha egy utazót elérte a hóvihar. Jól érzékelték azt is, ha a jég túl vékony, és általában el tudták kerülni az ilyen területeket. A qimmitek biztonságot nyújtottak a jegesmedvék fenyegetése ellen, figyelmeztetni tudták az embereket a táborhoz közeledő medvékre. Következésképpen az inuit utazók békében és félelem nélkül aludhattak a szárazföldön.
Manapság a qimmiteket főként versenyzésre használják, ami egy igényes és kihívásokkal teli sport. A kutyaversenyek azóta ünnepelt új hagyománnyá váltak számos inuit közösségben.
A qimmit egy egészséges kutyafajta, amely mindig is jelen volt Grönlandon. Segítettek alakítani az emberi társadalmakat, ezért fontos megőrizni génjeiket, mert ez hatalmas kulturális érték, mondja Feuerborn.
