Ha el szeretnénk képzelni egy prérikertet, idézzük fel gyerekkorunk indiánregényeinek vadregényes helyszíneit dús, füves legelőkkel és az időjárás viszontagságaival megbirkózó pompás virágos évelőkkel. Észak-Amerikában nyugatról kelet felé haladva a füves legelőknek három változata is ismert. A csapadékmennyiség növekedésével a rövidfüves préritől kezdve a vegyes füves középső területeken át egészen a magasfüves, gazdagabb fajösszetételű keleti változatig. Bár az egyes típusokat más fajok népesítik be, mindannyiuk közös tulajdonsága, hogy kiválóan alkalmazkodtak a zord éghajlathoz, a forró száraz, aszályos nyarakhoz és a hosszú, hideg télhez. A préri fennmaradását három tényező biztosította, az aszály, a legelő bölénycsordák és a gyakori tűzvész, melyek megakadályozták a fás szárú növények elterjedést és elősegítette az évelők burjánzását. Az európai telepesek megjelenésével ezek a termékeny mezők művelés alá kerültek, s mára az eredeti növénypopuláció a kontinens alig egy százalékán maradt fenn.
Prérikertek a tájépítészetben
Észak-Amerika ezen vadregényes füves sztyeppéi ihlették a 20. század végén egyre népszerűvé váló prérikert kialakításokat. Az első kertépítészeti említés 1915-ből származik, amikor is megszületett Wilhelm Miller tollából, „A préri szelleme a tájkertészetben” című könyv, amely az esztétikai megjelenésen túl felhívja a figyelmet a prérikert alacsony karbantartási igényeire és ökológiai előnyeire is. A második világháború után, amikor a növényvédő szerek káros környezeti hatásaival kapcsolatos aggodalmak előtérbe kerültek tovább erősödött az érdeklődést e természetközeli kertek iránt. Manapság, a modern prérikertek kialakításakor is a fenntarthatóság és az ökológiailag tudatosabb kertészeti gyakorlatot tükrözi, inspirációt merítve a táj természetes szépségéből és ellenálló képességéből.
A prérikertek kialakítása
Egy évelőkkel és díszfüvekkel tarkított kertben az évszakok változása nyomon következő, hónapról-hónapra folyamatosan változó színpalettát és izgalmas formákat kínál. A február végi éves visszavágást követően a kert május közepétől új életre kel, amit az évelő virágok egymás utáni fellángolása követ, melynek csúcspontját nyár végén éri el. A prérikert megfelelő kialakítása gondos tervezést igényel. A maximális hatás érdekében napos, nyílt helyet válasszunk és a különböző növénytípusokat nagyobb csoportokba telepítsük. A színkavalkád helyett inkább fontosabb a magasság, a textúra és a formák kontrasztja. A fajtaválasztás során elsőként az ideillő fűfélékről gondoskodjunk.
A prérikertek növényei
Hazánkban is elérhető már a kertészetekben a mexikói árvalányhaj (Stipa tenuissima ‘Pony Tails’), amely egy középmagas termetű, elhajló lombú, selymes tapintású díszfű, ahogy a fajta elnevezése is sugallja. Nem hagyható ki egy prérikertből az alacsonyabb termetű gyepes sédbúza ‘vagy más néven bóbitás fű (Deschampsia cespitosa) sem, amely örökzöld tömött lombjával, nyáron légies, hosszú kalászaival díszít. A magas fűfélék közül a nádtippan (Calamagrostis) ’Karl Foester’ fajtája a legnépszerűbb díszfüvek egyike, melynek rózsaszínes-lilás laza virágtollai kora nyártól egészen őszig díszítenek, s a legkisebb szellő hatására is kecses táncot járnak vagy az óriás árvalányhaj (Stipa gigantea), melynek aranylóan leomló kalászai akár a két méteres magasságot is elérhetik.
Az évelő lágyszárúak közül kiemelkednek a varjúhájak (Sedum), a kúpvirágok (Echinacea, Rudbeckia), a cickafark (Achillea), a ligeti zsálya (Salvis nemorosa), az ernyős verbéna (Verbena x bonariensis) fajok, amelyek már eleve bizonyítottak a hazai kertekben. Ideális esetben a növények fele fűféle, a többi pedig virágos évelő, ez a kombináció szépen kiemeli a kontrasztokat is.
A prérikert fenntartása viszonylag kevesebb munkát igényel, a beültetés évében még érdemes locsolni és mulccsal takarni a talajfelszínt, de ahogy a növények összenőnek, már csak évente egyszer kell visszavágnunk az elszáradt hajtásokat. s kertünk minden évben új virágokkal és friss zöld színnel hálálja meg a törődést.
További szárazságtűrő évelő virágok a prérikertben:
Ánizsillatú izsópfű (Agastache foeniculum)
Napfényvirág (Helenium autumnale)
Érdes napszemvirág (Heliopsis helianthoides)
Virginiai veronika (Veronicastrum virginicum)
Kék verbéna (Verbena hastata)
Évelő díszgyertya (Gaura lindheimeri)
Füzéres díszcsorba (Liatris spicata)
Csöves méhbalzsam (Monarda fistulosa)
Csinos szellőrózsa (Anemone blanda)
Gumós selyemkóró (Asclepias tuberosa)
Menyecskeszem (Coreopsis)
Mediterrán üröm ( Artemisia „Powis Castle”)
Bánáti szamárkenyér (Echinops bannaticus)
Még több díszfű a prérikertben:
Fenyérfű (Schizachyrium scoparium)
Nagy rezgőfű (Briza maxima)
Vesszős köles (Panicum virgatum)
Tőtippan (Eragrostis spectabilis)
Tarka nyúlfarkfű (Sesleria albicans)
