Kinek táplálék, kinek méreg
A tűz, amikor minden más életformához képest turbósebességgel emészti el az elhalt növényi anyagokat, rengeteg tápanyagot is felszabadít, ami aztán hamu formájában ott marad a felszínen könnyen felvehető formában. Ez egyes fajoknak kedvező, illetve tolerálható, viszont sok fajt érzékenyen érint a talaj pH-értékének hirtelen növekedése. Számukra a lúgos talaj nem ideális a csírázáshoz és a kezdeti növekedéshez. Ezért egy nagyobb tűz alaposan átrendezi a növényállomány összetételét. Azok a fajok fognak domináns szerephez jutni, amelyek jobban el bírják viselni a lúgosabb feltételeket.
A tűz intenzitása tehát kulcsfontosságú ebben az esetben. Mert az alacsonyabb intenzitású, természetes tüzek gyorsan átszaladnak a területen, és inkább csak az avart hamvasztják el, nem pusztítják el teljesen a talajmikroorganizmusokat vagy a talaj szervesanyag-tartalmát. Az ilyen tüzek után a hamu mennyisége is értelemszerűen kevesebb, így kisebb pH-ingadozást eredményez. Tehát a hatása rövidebb és kevésbé drámai. Ezekben az esetekben a hamu „jó tápanyagforrás” lehet és az ökoszisztéma viszonylag gyorsan regenerálódik.
Sok invazív faj kevésbé válogatós a talaj minőségét, vagy pH-ját illetően, mint az őshonosak, ezért ők ilyenkor maximális helyzeti előnyhöz jutnak, aminek messzemenőkig káros hatásai lehetnek. Az invazív fajok kiszorítják az őshonos növényeket, ezzel csökkentik az adott ökoszisztéma biológiai sokféleségét. Ennek hatása lavinaszerűen végigfut a táplálékhálózaton: ha kevesebb a növényfaj, kevesebb a rovarfaj, kevesebb a madárfaj, és így tovább. Ezeken túl az invazív növények megváltoztathatják a talaj kémiai összetételét, a tűzgyakoriságot, felélhetik a talaj tápanyagtartalmát és vízkészleteit. Nehezíthetik, vagy meggátolhatják az őshonos fajok magjainak csírázását, illetve ellehetetleníthetik a kikelt magoncok életét. Egy szó, mint száz, ha az invazív fajok megvetik a lábukat, hosszú távú, akár visszafordíthatatlan károkat okozhatnak, és a terület elveszítheti eredeti ökológiai értékét.
És ha már a borzalmas forgatókönyveknél tartunk, feltétlenül meg kell említeni, hogy vannak helyek, ahol -gyakran az éghajlatváltozás következtében- már évek óta nem esett eső. Ilyen körülmények között a tűz még pusztítóbb, mivel csapadék híján a terült csak egy kiégett sivárság marad. A magok nem tudnak életre kelni, vagy ha mégis kikelne egy-kettő, a tartós szárazság mellett esélyük sem lesz életben maradni. Víz nélkül a tápanyagok sem tudnak oldott, vagyis felvehető formába kerülni. Ha magukra maradnak, az ilyen helyek valószínűleg emberöltők alatt sem tudnak ismét zöldágra vergődni. Talán majd valamikor a jövőben. Végül is a természetnek sokkal több ideje van, mint nekünk.
Megtisztítja a területet
A kisebb, alacsony intenzitású tüzek elpusztíthatják a beteg, vagy rovaroktól fertőzött fákat, ezáltal csökkenthetik a kórokozók számát, segítik az erdő egészségének fenntartását.
Csökkenti a versengést
A tűz eltávolítja az aljnövényzetet, és a gyenge fákat, ezzel csökkenti a megmaradt, erősebb fák közötti versengést a fényért, vízért és tápanyagokért.
Élőhelyet teremt
A természet néha megkeveri és újraosztja a lapjait. A tűz eltüntethet mindent egy területről, de általában semmi sem marad sokáig üres. Mindig jön valaki, aki igényt formál a szabad helyre. A kiégett területek vonzzák a rovarokat, akik után megjelennek a madarak, és a napfényben fürdő, új hajtások odacsalogatják a növényevőket.
A tűz nem pozitív, és nem negatív, vagy ha jobban tetszik, mindkettő egyszerre. Alaptermészete a pusztítás. Ez annak ellenére így van, hogy már tudjuk, vannak növényfajok, amelyek fennmaradásukhoz igénylik a tüzet. De ez csak azért alakulhatott így, mert bizonyos növények meg tanultak alkalmazkodni a rendszeresen megjelenő tűzvészekhez. Ami azt jelenti, hogy úgy alakították szaporodásukat, hogy ne semmisüljenek meg mindenestől. A tűz első körben pusztít, megtisztít, leradírozza a terepet. Aztán a természet persze többnyire kitölti az űrt, de semmi sem lesz már ugyanolyan. Történ(het)nek ugyan jó dolgok is utána, mégis egy-egy tűzeset miatt rengeteg élőlény elveszti az életét, fajok tűnhetnek el, vagy kialakulhat a területen egyfajta egyensúlytalanság. Mert nem mindig a legerősebbek a leghasznosabbak.
Egy lélegzetelállító és bizarr helyen lakunk. Vannak dolgok, amelyek „nagyobbak nálunk”, amiket el kell fogadnunk úgy, ahogy vannak. Végül is mi itt csak átutazók vagyunk. De mégis észben kell tartanunk, hogy amíg itt vendégeskedünk a Földön, viselkedjünk udvariasan, megértően és tudatosan. És legyünk tisztelettudóak az „idősebbekkel”, a nálunk sokkal korábban érkezett fajokkal.
