A szőlőben előforduló növények
A szőlőben előforduló növényeket két csoportra oszthatjuk. A hasznos növények (egérárpa, árvacsalán, tyúkhúr és ujjasmuhar) sekélyen gyökereznek, alacsony növekedésükkel összefüggő réteget alkotnak, kis gyökértömeget fejlesztenek, a vízre és tápanyagra nem túl igényesek. Gyökérzetük felszínesen szövi át a talajt, föld feletti részeik betakarják a talajt, védik az eróziótól, az erős napsugárzástól, ezáltal megtartják a jó talajszerkezetet és gátolják más, lényegesen agresszívabb gyomok könnyű előjövetelét. Az említett növények nagyarányú megjelenése ökológiailag igen hasznos.
A hasznos növények fejlődése a talajtípustól, a tápanyagellátástól és a talajművelés intenzitásától függően változik. Mivel ezek a növények nem jelentenek konkurenciát a szőlő számára, így nem feltétlenül szükséges a rendszeres gyomirtásuk.
A konkurens növények (labodafélék, disznóparéjfélék, kakaslábfű, csillagpázsit, tarackbúza, betyárkóró, mezei acat, libatopfélék) legtöbbször mélyreható gyökérrendszerrel rendelkeznek, intenzív fejlődésük víz- és tápanyag-konkurenciához vezethet. A szőlőültetvények egyik leggyakoribb és legveszélyesebb gyomnövénye jelenleg az apró szulák, melynek gyökérzete több méter mélységbe is lehatol, magjai évekig megtartják csírázóképességüket.
Gyomszabályozás
A szőlő gyomszabályozásának alapvető jellemzője, hogy a sorok és a sorközök művelése eltérő. A sorok alját vegyszerek nélkül tisztán tudjuk tartani, vagy kaszálhatjuk is a tőkék környékét. Ügyelni kell arra, hogy a gyomokat fiatal korukban pusztítsuk ki, mert akkor még jó a talajmunka minősége, másrészt a gyomnövény még nem termelt magot.
A mechanikai védekezések esetében lassabban megy végbe a gyomok szelektálódása az évelő fajok javára, különösen a szőlő soraiban. Az évek múlásával elválik a sorok és sorközök gyomnövényzete: a sorközökben általában vegyes (egyéves és évelő) a fajösszetétel, a sorokban pedig évelő fajok hatalmasodhatnak el.
A gépi megoldásokon kívül a veszélyes gyomok elnyomására a talajtípushoz, klimatikus adottságokhoz igazodó fűmagkeverékeket is vethetünk a sorokban. Előnyük, hogy csapadékos időben is járható marad a terület, fokozzák a biodiverzitást, hasznos élő szervezeteknek adnak élőhelyet. Ha mégis gyorsabb megoldásra van szükségünk, a 10%-os ecetsavas vagy a bogáncsból kivont pelargonsavas kezelés is hatékony. Az ecetsav a levélzet viaszrétegét lazítja fel, a pelargonsavnak pedig erőteljes szárító hatása van.
