Mára, az évről évre fokozód aszály miatt a vízforrással rendelkező területen is lényeges lenne az itató-létesítés, hiszen a források kiapadásának nyáron egyre nagyobb a valószínűsége.
Persze, nyáron nagyobb a jelentősége, de télen is éppolyan fontos az itató megléte, hiszen a zord, de csapadékszegény hónapok esetén ugyanúgy vizet keres magának a vad. A különböző típusú itatók jelentősen eltérhetnek egymástól, mindegyiknek megvan a maga előnye és hátránya.
Nemcsak a felülete nem mindegy, a mélysége és a meredeksége is lényeges, hiszen az itatóba becsúszó állat akár csapdába is kerülhet a vízben, és megfulladhat. A vadászatra jogosultak idő- és energiabefektetés, az ásást, fóliázást, betonozást mellőzve, inkább a műanyaghoz fordulnak. Régi tejesládákat helyeznek ki, amelyek bár környezetileg nem esztétikusak, de strapabíróak és kevésbé veszélyesek az állatokra nézve.
Ha fagymentes időben kihelyezünk egy 220 literes műanyaghordót, amit összekapcsolunk egy bélelt M10-es ládával (600x400x150 milliméter, 21 literes űrtartalom), az talán az egyik legjobb megoldás lehet. Ugyanis abban a pillanatban, amikor megszűnnek a téli fagyok, egy úszószeleppel összekötve automatikusan újra tölti magát az itató. Télen csak az M10-es láda üzemel, így a víz párolgása is kisebb. Kora tavasztól egészen kora őszig a hordóban lévő ivóvíz nem tud elpárologni. A 10 centiméter falmagasságú itatóból bármilyen állat ihat, a sündisznótól egészen a gímszarvasig. Abban az esetben, ha véletlen beleesne egy kisebb testű állat, akkor sem történik nagy baj,mert a 10 centiméter falmagasságú itatóból könnyedén kimászhat. Ez a megoldás főleg apróvadas területeken lehet célszerű, mivel a vaddisznó felboríthatja az itatót, miközben férgek és giliszták után kutat. Egy ilyen itató igen gazdaságos, mivel akár hét-nyolc évig fenntartható.
