A málna-gubacsszúnyog lárvájának károsítása nyomán a vesszőkön, hajtásokon, illetve a levélnyélen 2-3 cm hosszú, repedezett felszínű megvastagodások, gubacsok keletkeznek. Ezek akadályozzák a nedvkeringést, a növény fejlődését és a termés beérését, de a gubacsos hajtás nem törik le, mint a málna-karcsúdíszbogár kártétele esetén. Hajtásfonnyadást, száradást is előidézhetnek.
Az imágó 1,5-2 mm nagyságú fekete szúnyog, szárnyai áttetszőek, közepükön fehér folttal. A nőstény a hajtások rügyeire rakja le tojásait. A 2,4-4 mm-es narancsvörös lárvák a bőrszövet alá furakodnak és a képződő gubacs belsejében, csoportosan élnek, ott táplálkoznak és telelnek át, majd csak tavasszal, április–májusban bábozódnak. Májusban rajzanak az imágók. Évente egy nemzedékük fejlődik.
A kártétel ellen hatásosan a szüret utáni metszéssel egy időben védekezhetünk. A károsított vesszőket a következő év áprilisáig kivághatjuk és megsemmisíthetjük, mert a narancsvörös lárvák, majd a fehér bábok a rajzásig a gubacsok belsejében maradnak.
Málna-sodrómoly
A málna-sodrómoly málnaültetvényeink időszakos kártevője, súlyos esetben 25%-os rügypusztulást is okozhatnak a hernyói. Tavasszal a málnatövek tövénél áttelelt fiatal hernyók berágnak a fakadó rügyekbe és kirágják a belsejüket. A károsított rügyek nem hajtanak ki. Rügyfakadás után a hajtásvégeket is károsítják, jellegzetesen összegubancolják. A károsítási helyeiken bábozódnak.
Az első 7-9 mm-es lepkék május második felében kezdenek rajzani. Barnásszürke szárnyuk jellemző bélyege a középső részén húzódó sötét csík és a hátsó részén levő fehérrel szegélyezett vörösbarna folt. A megtermékenyített nőstények a levelekre helyezik tojásaikat, majd a kikelő kis hernyók megkezdik a károsítást. Évente egy nemzedékük fejlődik.
A kis málna-levéltetű a málnát leggyakrabban károsító levéltetűfaj. Jellegzetes tavaszi kártétele mindenütt megtalálható: a levelek szívogatása miatt a hajtásvégek meggörbülnek, a virágkocsányok tömött fészekké alakulnak. A levelek fonákán a tömött telepekben láthatók a levéltetvek. Megtermékenyítés nélkül, szűznemzéssel szaporodnak.
A 2 mm-es szárnyatlan nőstények világoszöldek vagy sárgák. Júniusban jelennek meg a szárnyas nőstények, amelyeknek a faj terjedése szempontjából van jelentőségük, a málnán kívül nincs más gazdanövényük. Az ivaros nemzedék csak szeptemberben jelenik meg és a megtermékenyített tojások telelnek át. Kora tavasszal belőlük fejlődik ki az ősanya, amely elindítja a szűznemzéssel szaporodó nemzedékeket.
Alapos lemosó permetezéssel a telelő tojások számát csökkenthetjük. Tavasszal rendszeresen ellenőrizzük a növényeket, s a kártevő megjelenésekor azonnal védekezzünk.
Málnában is figyelmet kell fordítani rá, hogy virágzáskor a növényvédő szeres kezeléseket méhkímélő technológia szerint végezzük!
A betegségeknek kedvez a csapadék
Csapadékos évjáratokban a vesszőfoltosságok (Didymella, Elsinoë, Leptosphaeria, Mycosphaerella, Septoria) kórokozói folyamatosan fertőzik a málnatöveket. A beteg részeken különböző színű (liláspiros, sötétbarna) és formájú foltok jelennek meg, a vesszők kettévágásakor pedig a kéreg és a belső szövetek elhalása figyelhető meg. A fertőzési források a beteg növényi részek (a fertőzött hajtások és vesszők, illetve az elzinoés és szeptóriás betegség esetében a fertőzött levelek is), ahonnan tavasszal új fertőzések indulnak.
Mivel a kórokozók elsősorban sebparaziták, és a növényeket a kérgen keletkezett sebeken át fertőzik meg, megelőzésükben fontos szerepet játszik a kártevők, mindenekelőtt a málna-vesszőszúnyog elleni rendszeres védekezés.
A kórokozók életmódjából adódóan kora tavasztól egészen őszig szükséges védekezni ellenük. A málna elzinoés, illetve szeptóriás levél- és vesszőfoltossága ellen lombhullás után a fertőzött levelek megsemmisítése is fontos teendő.
