Az otthoni tartósítás kiváló módja annak, hogy megőrizzük a szezon ízeit a hidegebb hónapokra. Ugyanakkor kiemelten fontos, hogy ezek az élelmiszerek is biztonságosan készüljenek. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Oktatási Programja összegyűjtötte az otthoni tartósítás legfontosabb tudnivalóit, hogy a kamrapolcon „eltett nyár” később se okozzon borús napokat.
A tartósítás célja az eltarthatóság meghosszabbítása úgy, hogy közben megőrizzük az élelmiszerek minőségét, élvezeti értékét és biztonságát. A nem megfelelő körülmények között készült vagy tárolt késztermékek komoly egészségügyi kockázatot is jelenthetnek. A minőségi eredmény érdekében kizárólag egészséges, ép alapanyagokkal dolgozzunk, sérült, rothadó, penészes, szokatlan szagú, állagú zöldséget, gyümölcsöt ne használjunk a befőzéshez.
Házi tartósításra használható a citromsav, a borkősav és az aszkorbinsav, amelyek az ízesítés mellett a fehér húsú gyümölcsök barnulását is megakadályozzák. Tartósítószerek, például nátrium-benzoát alkalmazása csak indokolt esetben és az előírt mennyiségben ajánlott. Korábban a legelterjedtebb tartósítószer a szalicil volt, azonban ismert egészségkárosító hatásai miatt (például allergia, asztma, gyomorfekély) már nem engedélyezett a használata.
Biztonságos tartósítás
A biztonságos tartósítás egyik legfontosabb feltétele a megfelelő higiéniai körülmények biztosítása. Az első lépés az üvegek és fedők alapos tisztítása és sterilizálása, amely történhet 10 percig történő forralással, sütőben történő hőkezeléssel (150°C, 20 perc) vagy gőzöléssel. A hőkezelés különösen fontos, hiszen ez segít elpusztítani azokat a mikroorganizmusokat, amelyek az élelmiszerek romlását vagy megbetegedést okozhatnak. Az alacsony savtartalmú zöldségek, például a zöldbab vagy a borsó különösen érzékenyek, ezek esetében a tartósítást hosszabb idejű (minimum 90 perc), magas hőmérsékletű (90–95°C) hőkezeléssel érdemes végezni.
