Ázsiában, ahol vad vízi bivalyok is élnek, különösen nagy problémát jelent a házi bivalyokkal történő kereszteződés. Jól példázza ezt a következő Srí Lanka-i eset. A szigeten él a vízi bivaly legkisebb, bár még így is jókora alfaja, vagy nem., mivel még helyben sem tudták megmondani, hogy az ott élő állatok tisztavérűek, vagy már kereszteződtek a szigeten nagy számban előforduló házi bivalyokkal. Ugyanis az elvadult házi bivalyok még a dzsungel mélyére is eljutnak, majd kereszteződnek a ma már vélhetően csak maroknyi tisztavérű(?) vadbivalyokkal. Így azok genetikai állománya fokozatosan felhígul. Ebből adódóan a szabadon kóborló bivalyok nagy része elvadult háziállat vagy éppen hibrid.
Az Ázsiai kontinensen is hasonló a helyzet. Kazahsztánban a lovakat és szarvasmarhákat olyannyira ridegen tartják, hogy sokszor nem is őrzik őket. Motorral vagy gépkocsival még a végtelennek tűnő pusztán is hamar meg lehet őket találni, így felesleges ,,csikósokat” alkalmazni. Több millió házi patás él így a végtelen sztyeppén. Igaz, őket csak félig-meddig tekinthetjük elvadultnak, bár viselkedésük kétségkívül megváltozik. Persze csak akkor lehet a patásokat magukra hagyni, ha nem fenyegeti őket veszély.
Ezt pedig úgy lehet a legegyszerűbben elérni, ha kiirtják a ragadozókat.
S persze nem árt az sem, ha a legelőn nem kell más, vadon élő fajjal osztozniuk. Így leginkább már csak rezervátumokban láthatók gazellák vagy ázsiai vadszamarak.
Vadállat? Háziállat?
A kezdeti primitív háziállatok még nagyon hasonlítottak őseikre, így amikor elvadultak, a kinézetük nem sokat változott. A hazánkba is betelepített muflon például – a legtöbb kutató szerint – voltaképpen az ember által Korzikára és Szardíniára évezredekkel ezelőtt áttelepített primitív házi juhoktól származik. Igaz, még nem minden szakember ért egyet ebben a kérdésben, egyesek még mindig ,,igazi” vadnak, egyszersmind a házi juhok ősének tartják. Úgy vélik, hogy mindkét szigeten őshonos vadjuh, amelyet később Európába betelepítettek. Közeli rokona, a ciprusi muflon valójában egy ősi házi juh elvadult változata lehet, amelyet a neolitikum során hoztak Ciprus szigetére.
A krétai kőszáli kecskét korábban a bezoár kecske egyik alfajának tekintették, ám a genetikai elemzések arra utalnak, hogy inkább a házi kecske elvadult változata lehet. Súlyosbítja a helyzetet, hogy állományának legnagyobb része valamilyen mértékben már hibridizálódott a szigeten nagy számban előforduló házi kecskével.
Afrikában a népesség jelenős része szegény, akik örülnek, ha egyáltalán kecskét tarthatnak. Ám mivel a népesség exponenciálisan növekszik, a ,,mindenevő” kecskék száma is nő.
A kecskéket és persze az egyéb állatokat, természetesen meg kell védeni a ragadozóktól, ezért mérgezik azokat. Így például Szenegálban járva, csak védett területeken lehetett volna ragadozót látni, de ott sem sikerült. Egyébként a ragadozómérgezésnek nem csak az olyan ragadozók esnek áldozatul, melyeknek zsákmányállata a kecskék, juhok és társaik, hanem a keselyűk is, amelyek száma emiatt világszerte vészesen lecsökkent. Ez persze magával hozta azt a közegészségügyi problémát is, hogy nincs, aki eltakarítsa a dögöket.
