Tőgygyulladás – a rejtett ellenség
A tőgygyulladás a tejelő tehenek egyik leggyakoribb megbetegedése, és jól ismert káros hatásai vannak az állatok jóllétére és a tejtermelő gazdaságok jövedelmezőségére. A tőgygyulladás okozta gazdasági veszteség a csökkent tejtermelésből, a tej minőségének megváltozásából, a gyógyszeres kezelés miatt nem értékesíthető tejből, a gyógyszerköltségből,
A tőgygyulladás által okozott állományszintű veszteségek az állatorvos munkadíjából, a gazdálkodó’ vagy telepi dolgozó többletmunkájának költségéből, valamint az esetleges kapcsolódó’ megbetegedésekből és az idő előtti selejtezésből származik, de a felsorolt veszteségforrások aránya gazdaságonként változó lehet.
Ózsvári László elmondta, hogy telepi szinten vizsgálva, a hazai, nagylétszámú tejelő tehenészetben az elmúlt 2 évtizedben végzett felmérések alapján a tőgygyulladás miatti éves tehenenkénti veszteség kb. 25–70 ezer Ft-ra tehető, és a veszteségek legnagyobb részét az ún. rejtett veszteségek (elmaradt bevétel) teszik ki.
Indikáció szerinti bontásban a tőgybetegségek kezelésére használt gyógyszerek aránya volt átlagosan a legnagyobb az összes gyógyszerfelhasználásból a hazai telepeken. Az antibiotikum-felhasználás tekintetében a tőgygyulladás kezelésére felhasznált antibiotikumok adták a telepi antibiotikum-költség több mint kétharmadát. A preventív szerek közül a tőgyproblémák megelőzésére használt fertőtlenítőkre költöttek a legtöbbet, átlagosan a preventív szerek költségének közel kétharmadát. A hazai felmérések eredményei alapján Ózsvári László elmondta, hogy a tőgybetegségek kezelésére használt éves gyógyszerköltségből átlagosan 63 (54-97) liter többlettej termelése esetén térült meg egy tehénre vetítve.
A tőgygyulladásnak két formáját különítjük el: a szubklinikai tőgygyulladást és a klinikai tőgygyulladást. Szubklinikai tőgygyulladás esetén szabad szemmel nem láthatunk elváltozást, de megnő a tej szomatikus sejtszáma (somatic cell count, SCC), csökken a tejtermelés és megváltozik a tej beltartalma is, így több termelési veszteséget okozhat egy állományban, mint a klinikai tőgygyulladás. Az SCC a tőgygyulladásának nagyon érzékeny biomarkere, és gyakran használják a gyulladt és nem gyulladt tőgy megkülönböztetésére. Ózsvári előadásában elmondta, hogy a magyarországi tejtermelésben körülbelül 150 000 fejőstehén adatait vizsgálták. Ezeket a teheneket a tejben található szomatikus sejtszám (ez a tőgy egészségének egyik mutatója) alapján csoportosították. A vizsgálat szerint a tehenek több mint fele (kb. 82 000 tehén) nagyon jó eredményt ért el, hiszen az ő tejükben a szomatikus sejtszám 100 000 alatt maradt. Ezek a tehenek naponta átlagosan 37 kilogramm tejet adtak.
Ugyanakkor országos szinten azt tapasztalták, hogy a teljes állományban egy tehénre vetítve a tejhozam átlagosan 4,31 kilogrammal csökkent naponta. Ez azt jelenti, hogy a 150 000 fejőstehén közül több mint 68 000 olyan tehén van, amely napi szinten 4,31 kilogrammal kevesebb tejet ad, mint a legjobb, 100 000 szomatikus sejtszám alatti csoportba tartozó társaik.
Pozitívum viszont, hogy a kevesebb tejhez kisebb mennyiségben kell takarmány, így valamennyit lehet spórolni a takarmányozás költségein. A szakember szerint nagyjából minden egyes meg nem termelt kilogramm tej után egy kilogramm takarmányt lehet megtakarítani.
