Lábvégbetegségek (sántaság) – állományszintű probléma
A lábvég megbetegedései, különösen a sántaság, mára gyakorlatilag minden nagy tejtermelő telepen megjelennek valamilyen mértékben. Az intenzív tartású, nagy tejtermelésű teheneknél a puhább szaruállomány, a nem megfelelő padozat vagy almozás, valamint bizonyos kórokozók elterjedése miatt a sántaság állományszintű kihívássá vált. Fontos látni, hogy a sántaság nem pusztán ,,lábról szóló” ortopédiai probléma – komplex hatású állategészségügyi és teljesítménybeli problémakör. A fájdalom és korlátozott mozgás stresszt okoz az állatnak, csökkenti a takarmányfelvételt, rontja az általános egészségi állapotot és visszaveti a szaporodási és tejelési teljesítményt.
A sántaság a harmadik legnagyobb gazdasági kárt okozó tényező a tehenészetekben. Ennek oka, hogy a sánta tehén kevesebbet eszik, többet fekszik, és nem képes elérni a genetikai potenciálját a tejtermelésben. A sántaság okozta tejveszteség különösen a laktáció első harmadában jelentős, elérheti a 10-15 százalékot is. Egy sánta tehén laktációja során 300-600 kilogrammal kevesebb tejet adhat, mint egészséges társai, attól függően, hogy a laktáció mely szakaszában lép fel a probléma. A hosszan fennálló fájdalom miatt ráadásul a tehén testtömege is csökkenhet, ami tovább rontja a kondíciót és a termékenyülési esélyeket.
A sánta tehenek gyakran nem mutatják jól az ivarzás jeleit, így könnyebben kimaradhatnak a termékenyítési időablakok. A folyamatos fájdalom és a vele járó hormonális stressz csökkenti a fogamzóképességet, növeli a két ellés közötti időt.
Az elmúlt években a lábvégbetegségek terén vegyes a kép. A nagy telepek egy része komoly hangsúlyt fektetett a megelőzésre, és ezen telepeken csökkent is a sánta esetek száma. Ugyanakkor az országos adatok azt mutatják, hogy például a Mortellaro-betegség szinte mindenhol jelen van endémiásan, sokszor már a fiatal állományban is felüti a fejét, megnehezítve a későbbi kontrollt.
