A december 26-án lecsapó szökőár több mint 230 ezer ember életét követelte, azonban érdekes módon állati áldozatokat alig találtak. Elgondolkodtató, nem igaz?

Szemtanúk szerint az elefántok a cunami érkezése előtt hangos trombitálásba kezdtek, nyugtalanul viselkedtek, majd láncaikat elszakítva a szárazföld belseje, a magasabb területek felé indultak. Ezek az állatok megmentettek néhány szemfüles turistát, akik követték a példájukat.

Thaiföldön egy parti faluban a helyiek arról számoltak be, hogy egy bivalycsorda a tengerparton hirtelen hegyezni kezdte a fülét, a tengert bámulta, majd a közeli dombokra rohant. Azok a falusiak, akik felfigyeltek a különös viselkedésre, és utánuk indultak, szintén megmenekültek.

Az állatok „hatodik érzéke”

Ez nem egy elkülönült, valós érzék, hanem egyfajta működési forma, amit leginkább az ösztönösséggel lehetne leírni. Az állatok sokkal inkább ösztönlények, mint mi, és sokkal közvetlenebb kapcsolatban állnak a természettel, mint általában a modern ember. Teljesen kiszolgáltatottak, életük a természet kegyétől függ, életkörülményeiket (élőhely és táplálék megléte) szintén nagymértékben befolyásolják a természet jelenségei. Nem tehetik meg, hogy rá se hederítsenek az általuk tapasztalt rossz érzésekre. Épp ellenkezőleg, ha megkapják a jelet, csapot-papot hátrahagyva menekülnek. Persze ki hogy tud, ki gyorsabban, ki lassabban.

Olyasmiket is éreznek, amiket mi nem

Ez így nem teljesen pontos, de erre később majd visszatérünk. Szóval megfelelőbb lenne inkább úgy fogalmazni, hogy ők még tisztábban hallják és értik a természet jelzéseit. Például a következőket:

A vihar előtti csend

A viharok közeledtét a légnyomás hirtelen csökkenése jelzi. A hatalmas kiterjedésű viharfelhő vákuumot képez maga előtt, a gyors légnyomáscsökkenés lelassítja a levegő mozgását a vihar frontja előtt, a szél megáll és a levegő mozdulatlanná merevedik néhány feszült pillanatra. Az állatok a belső fülükben, a bőrükön és szerveikben található nyomásérzékelő receptoroknak köszönhetően sokkal jobban érzékelik ezeket a finom nyomáskülönbségeket, mint az emberek.

Fárasztó pozitivitás

A viharok közeledtével a légkörben megnő a pozitív ionok mennyisége. Ezek a pozitív ionok gyakran okoznak fejfájást, ingerlékenységet és általános rossz közérzetet. Mivel az állatok idegrendszere jóval érzékenyebb lehet ezekre a légköri töltésváltozásokra, mint a miénk, a pozitív ionok mennyiségének hirtelen megnövekedése stresszt, szorongást vagy izgatottságot válthatnak ki náluk.

Statikus feltöltődés

A közelgő viharok feszültséget generálnak a légkörben, ami statikus feltöltődést okozhat az állatok szőrzetén. Ezt kellemetlen, enyhe áramütésként érzékelhetik, ami szintén idegesíti őket.