Az ágyásokba szárazságtűrő, melegkedvelő növényeket ültessünk (kék csenkesz, árvalányhaj, levendula, cipruska, varjúhájfélék, kövirózsák, párnás homokhúr, kőtörőfüvek, pázsitviolák, molyhos madárhúr, porcsinrózsa), a fűszernövények pedig jól kiegészítik a hangulatot illatukkal (kakukkfű, oregánó, zsálya).

A pergolára futtassunk lilaakácot, szőlőt vagy kivit. A növények körül fedhetjük a talajt kavicsokkal. Ezzel egyrészt erősítjük a mediterrán hatást, másrészt a kavicsok csökkentik a párolgást és melegítik a gyökérzónát, valamint gátolják a gyomok növekedését.

Atlaszcédrus

Észak-Afrikában honos, hosszú életű, nagy díszértékű örökzöld fa az atlaszcédrus (Cedrus atlantica), szoliternek telepítsük. A hazai klímán biztonságosan fejlődik és magas kort érhet meg. Kifejlett magassága 20-35 m, kezdetben ritkás kúpos koronát nevel, később a korona sűrűsödik, kiszélesedik és némileg szabálytalan alakúvá válik. Ágrendszere mereven felálló, kissé bókoló hajtásvégekkel, csomókban növő tűlevelei zöld színűek, 2,5 cm hosszúak, merevek, szúrósak. Ezüstös, sárgás­zöld lombszínű, valamint oszlopos és csüngő változata is kapható. A cédrusok a fenyőfélék között egyedülálló módon ősszel virágoznak, tobozai simák, tojás alakúak, éretlenül szürkészöldek, majd 2-3 év érést követően megbarnulnak.

Mérsékelten nedves, jó vízáteresztő, semleges vagy savanyú talajokon fejlődik a legszebben. Jó szárazságtűrő, fiatalon viszont érdemes öntözni, hogy megalapozza jó erőnlétét. Betegségek és kártevők ritkán károsítják. Többnyire magvetéssel, a kertészeti változatokat oltással szaporítják. Vessük savanyú talaj és homok keverékébe, a vetési mélység a magok másfél-kétszerese. Tartsuk állandóan nedvesen, a csírázásig jó pár hét is eltelhet. Fiatalon nagyon érzékeny, óvjuk a hideg széltől, fagyoktól.

Rozmaring

Rendkívül dekoratív, illatos lombozatú, örökzöld félcserje, amely nemcsak gyógy- és fűszernövényként, hanem dísznövényként is tökéletes választás. A mediterrán térség sziklás lejtőin őshonos rozmaring (Rosmarinus officinalis, az új besorolás szerint Salvia rosmarinus) sűrű, felálló habitusú, akár 2 m magas bokrot képez, amely idős korára nagyon terebélyes is lehet.

Hajtásai teljes hosszát borítják a kissé ezüstös, keskeny, lándzsás, erősen illatos levelek. Cső alakú, ajakos virágai tavasz elejétől nyár elejéig nyílnak a hajtások teljes hosszán a levelek tövében. Fajtától függően színük a kéktől a világoskéken át a rózsaszínig és a fehérig sokféle árnyalatú lehet, lepke- és méhcsalogatók, ehetők.

Legszebben teljes napon, meleg, védett fekvésben fejlődik (mínusz 10 °C alatt visszafagyhat). Jó vízáteresztő képességű, homokos, meszes, táp­anyagban közepesen gazdag talajt kedvel. A sűrűbb és formásabb növekedés érdekében évente egyszer, virágzás után érdemes visszavágni.

Ehhez nyár közepén vágjunk le 10 cm hosszú hajtáscsúcsokat a kissé már fásodó ágakról. Az alsó kétharmadát tisztítsuk meg a levelektől, és ültessük el őket 5 cm mélyen, laza földkeverékkel megtöltött cserépbe. A gyökeresedés idejére tartsuk nedvesen a földet, legegyszerűbb, ha átlátszó zacskót húzunk a cserépre. Nincs sok betegsége, csupán a lisztharmat fertőzi meg, és a kártevők legtöbbjét is távol tartja a magas illóolaj-tartalma.

Porcsinrózsa

Kifejezetten alacsony termetű (10-15 cm), elterülő habitusú, egynyári dísznövény a porcsinrózsa (Portulaca grandiflora). Kis, zöld, hosszúkás, húsos levelei zöld vagy bordó száron sorakoznak. Csésze formájú virágai 3-4 cm átmérőjűek, nem hosszú életűek, szirmai nagyon vékonyak, de sok virágot hoz júniustól a fagyokig.

Változatos élénk színekben pompázik (sárga, narancs, piros, pink és fehér) egyszínűektől a többszínű és telt virágú változatokig, de virágait esős vagy felhős időben nem nyitja ki.

Ellenálló, igénytelen növény, kártevők, kórokozók ritkán jelennek meg rajta. Magvetéssel szaporíthatjuk, májustól szabadföldbe vessük, ne takarjuk, fényre csírázik, de tartsuk a földjét nedvesen a csírázás alatt. A szezon alatt hamar magot érlel, „újraveti magát”, és az elszórt magokból a következő évben megújul.