Amikor feltalálták a műanyagot, ezt a rendkívül sokoldalú, olcsó, és könnyen használható anyagot, még bizonyára nem sejtették, hogy egy évszázadon belül világhódító útra indul, majd nagyjából még egy évszázadnyi idő múlva annyira tele lesz vele a világ, hogy szinte szó szerint „belefulladunk”, „felgyulladunk tőle”, megmérgezi a talajt és a vizeket, bekerül a táplálékunkba és veszélybe sodorja, sőt elveszi megszámlálhatatlanul sok élőlény életét.

A műanyagok hallatlanul tartós dolgok, a természetben évszázadokig bomlanak, addig folyamatosan ártanak a környezetnek és megbetegítik az élőlényeket. Szemmel láthatatlan részecskéi szennyezik a vizeket, problémákat okoznak a vízi, illetve a vízközeli élőlényeknek, bemosódnak a talajba, ahonnan felveszik a növények, így aztán közvetlenül és közvetetten is beszivárogtak a táplálékláncba.

Tengernyi probléma

A műanyaggal az a nagy gond, hogy a természetben sosem bomlik le teljesen, hanem nagyon-nagyon lassan, évszázadok alatt apró darabkákra esik szét. Ezek a darabok kisebbek, mint 5 mm, és ezért olyan jelentős a veszély, amit magukban rejtenek. Apróságuk miatt szinte bárhová eljuthatnak.

Elsődleges forrásai a műszálas ruhák, illetve más műanyag eszközök, amelyből mosás, mosogatás, illetve általános kopás közben kis részecskék válnak le; a mikrogyöngyök, amiket a kencéink használata közben a lefolyóba engedünk és egyes tisztítószerek. Másodlagos forrásai pedig a tengerekbe, folyókba dobott PET-palackok, amik az UV-sugárzás, a szél és a víz hatására lassú bomlási folyamaton mennek keresztül, illetve minden más műanyagból készült tárgy, amelyek a természetben kénytelenek hánykolódni, bomlásuk termékei bemosódnak a talajba és eljutnak a természetes vizekbe. De műanyagrészecskéket veszítenek az autógumik is közlekedés közben, amik aztán szintén a természetben landolnak.

Roncsolnak

Ezek a műanyagrészecskék jellemzően nem gömbölydedek, vagy lekerekítettek, hanem szaggatott, tépett szélekkel rendelkeznek, olyanok mintha miniatűr pengék lennének. Nagy eséllyel roncsolják a sejtfalakat és ezzel a sejtek pusztulását okozzák. És van még rosszabb is, mégpedig a nanoműanyagok, amelyek mérete 1-1000 nanométer közé esik, ezért képesek behatolni a sejtekbe, szervekbe, és aztán fizikai és/vagy kémiai változásokat okozni bennük.

Gyulladáskeltők

Mivel a mikroműanyagok testidegen anyagok, felzaklatják az immunrendszert, hiszen értelemszerűen védekeznie kell az ilyesmik ellen. De a műanyagrészecskék teljesen másképpen működnek, mint a kórokozók, amikhez évezredek alatt hozzászoktak, bekebelezhetik ugyan a falósejtek, de a lebontásuk már elég macerás. Ezért gyulladásos reakciókat, irritációt és sejtdeformációt okozhatnak, mivel fizikai akadályt képeznek a szövetekben. Ezek a gyulladásos folyamatok aztán hatással lesznek az emésztő-, a légző-, az endokrin- és reproduktívrendszer működésére is.

Megzavarják a hormonrendszert

A műanyagok gyártása során használt adalékanyagok (pl. ftalátok, BPA) kioldódhatnak a részecskékből és a szervezetbe jutnak. Ezek az anyagok károsítják az endokrinrendszert, vagyis idővel anyagcsere- illetve szaporodási rendellenességeket okoznak.