Képzelj el egy vihart, amelyben dörög az ég, villámok cikáznak ijesztően, de egyetlen esőcsepp sem hullik le. Sötét felhők tornyosulnak fenyegetően egy olyan táj fölé, amelyet már napok óta perzsel az extrém hőség, miközben a villámok szelik az eget – az eső azonban elmarad.

Ez nem egy sci-fi film forgatókönyve, hanem a száraz viharok valósága – korunk egyik legveszélyesebb és legfélreértettebb időjárási jelensége – világosít fel az euronews.com.

Bár ezek az események ártalmatlannak tűnhetnek, mivel nem járnak esővel, valójában a világon előforduló erdőtüzek egyik vezető természetes oka. Megtévesztő természetük egy bonyolult légköri folyamatláncot rejt, amely a klímaváltozás okozta egyre gyakoribb és intenzívebb hőhullámokkal együtt hatalmas területeket változtat puskaporos hordóvá – csak egy szikra kell, hogy lángra lobbanjanak.

Mik azok a száraz viharok? Az elektromos ég paradoxona

A száraz vihar egy meteorológiai jelenség, amelyre intenzív villámlás jellemző, de a csapadékból nagyon kevés, vagy egyáltalán semmi nem éri el a földfelszínt. Ez a meghatározás egy alapvető paradoxont hordoz: a „száraz” kifejezés csak a földfelszíni következményre utal, nem pedig a viharban zajló folyamatokra.

A légköri fizika szempontjából minden vihar „nedvesen” indul: a vízgőz kondenzációja során alakul ki, és belül valóban keletkezik csapadék – akárcsak bármelyik szokványos zivatarban. A különbség ott kezdődik, hogy mi történik ezzel a csapadékkal, amint elindul lefelé. Száraz vihar esetén a felhők felső részében képződő esőcseppek vagy jégszemcsék lefelé haladva egy rendkívül száraz és meleg légrétegen haladnak át, amely teljesen elpárologtatja őket, mielőtt elérnék a talajt.

Virga-jelenség

A legjellegzetesebb látványelem a „virga” – olyan csapadékfüggönyök, amelyek a felhők aljáról lógnak, de még a föld elérése előtt eltűnnek a levegőben. Ez a jelenség, amit gyakran „szellem-esőnek” is neveznek, jól látható jele lehet egy rendkívül veszélyes viharnak. Az ilyen viharokat erős mennydörgések, intenzív villámlás, felszíni csapadék hiánya vagy minimális volta, virga-jelenség, valamint akár 100 km/h-s széllökések (ún. „blowdown”, azaz széllökéses leáramlások) jellemzik.

A hőhullámok két fronton is katalizátorként működnek.

Egyrészt légköri előkészítést végeznek: a tartós és intenzív hő instabilitást okoz az alsóbb légköri rétegekben, elősegítve a zivatarfelhők kialakulását. Másrészt a felszíni meleg és a középső rétegekben lévő száraz levegő együttese megteremti azokat a vertikális feltételeket, amelyek mellett az eső elpárolog, mielőtt földet érne.