A kérdés rögtön felmerül, hogyan jut valakinek eszébe, hogy éppen alpakákat tartson? Bánfi Ákos és felesége, Geréb Kornélia építészmérnökökként a kereskedelemmel és az alpakákhoz kapcsolódó tevékenységekkel foglalkoznak. Kornéliának gyerekkori álma volt, hogy legyen egy alpakája, ami megvalósult, innen indult az egész, a többi már…

Közel 15 éve foglalkoznak az Andokból származó állatokkal, először Chiléből vásároltak hat tenyészállatot, az alpakák között is ritka suri fajtát. Számuk évről évre gyarapodott a tenyésztésnek köszönhetően, jelenleg negyven egyedet tartanak, és az évek során kiderült, hogy milyen gazdasági előnyökkel jár a tartásuk.

A különleges suri fajta

Mielőtt belevágnánk, Bánfi Ákos azt tanácsolja, nézzük meg közelebbről, mit is kell tudni az alpakákról. Az alpakát több mint 6000 évvel ezelőtt az Andok hegységben háziasították a dél-amerikai őslakosok. Mindkét megjelenési formát – a huacaya és a suri típust – értékes gyapja miatt tenyésztették. A surit főleg gyapja minősége különbözteti meg a huacayától, ezért értékesebbek, amit a populáció alacsony létszáma is emel. A világon jelenleg kb. 3,5 millió alpaka él, amiből mindössze közel 170 000 a suri. Közülük is rendkívül kevés, 3 százalék a színes szőrű, vadon élő és a tenyésztett csordákban ugyanis a fehér az uralkodó szín.

Az alpakák a tevefélék családjába tartozó, párosujjú patás, kérődző állatok. Gerincmagasságuk 1 méter körüli. Felnőttkori testsúlyuk 40-70 kilogramm közötti. 20-25 évig élnek, életük végéig megőrzik szaporodóképességüket. A nőstények évente egy utódot hoznak a világra, közel egyéves vemhesség után, a criák hat hónapig maradnak az anyjuk mellett. Hierarchikus csordában élnek, ahol minden egyednek más szerepe és karaktere van.

Visszatérve az alpakák tartására, Bánfi Ákos azt mondja, tipikus legelő állatok, náluk is egész évben a szabadban vannak és legelnek, csak kiegészítésként kapnak egy, az alpakák számára kifejlesztett vitaminokból és ásványi anyagokból álló készítményt. Megjegyzi, gyakran látja, hogy gyümölccsel, zöldséggel etetik őket, ami szerinte nem tesz jót az állat egyedülálló, háromosztatú gyomrának.

Ákos háremben tartja őket, és több év tapasztalata azt mutatja, hogy ez a tenyésztési forma bevált az alpakáknál is. Külön van egy „fiúcsapat”, akik pedig szívesen túráznak a látogatókkal.

Minden legelőrészhez tartozik egy istálló, ahová éjszakára behúzódnak, de leginkább a szabadban szeretnek tartózkodni. A telet és a hűvös időt jobban viselik, a meleg napokon pedig zuhanyfürdőt kapnak, ami után imádnak a porban fürödni. El lehet képzelni, hogyan néz ki a hosszú szőrük. Rendszeresen nyírják őket, a gyapjukat feldolgozzák, és itt már rá is tértünk a gazdasági hasznára, hiszen őshazájukban is ez a tartásuk legfőbb oka.