A szakember rámutatott arra, hogy a telepi fegyelem és higiénia nem pusztán „adminisztratív teher”, hanem az eredményes gazdálkodás alapja. Úgy fogalmazott, a járványvédelem valójában befektetés, hiszen egy jól védett állomány egészségesebben nő fel, jobb takarmányértékesítést és teljesítményt produkál, miközben elkerülhetőek a nagy pusztítást okozó betegségek miatti kényszerintézkedések. Az előadó kiemelte, a modern baromfiágazatban a hatósági előírások mellett a termelők belátásán is múlik, mennyire szigorúan tartják távol a veszélyforrásokat.
A stressz hatása – ugródeszka a betegségeknek
A baromfikat érő stresszhatások – legyen szó hőmérsékleti kilengésekről, szállításról, túlzsúfoltságról vagy akár a nem megfelelő takarmányozásról – közvetlenül befolyásolják az állatok egészségét. Az előadó kifejtette, a stressz gyengíti a madarak immunrendszerét, így a kórokozók könnyebben okozhatnak megbetegedést. Kutatások is igazolják, hogy a tartós vagy túlzott stressz immunszuppressziót vált ki a baromfikból, fogékonnyá téve őket számos betegségre. A szakember szerint az intenzív termelésben gyakori stresszorok, például a hőstressz a nyári hőségben, vagy a rangsorbeli harcok a túlzsúfolt ólakban, gyakran meggyengítik az állat betegségekkel szembeni védekező képességét.
„A stressz és a betegség kéz a kézben jár”, fogalmazta meg dr. Kovács László, utalva arra, hogy a rossz tartási körülmények vagy a hirtelen változások után gyakran láthatunk megbetegedési hullámot. Példaként említette, hogy egy nem fokozatosan felépített takarmányváltás vagy a hideg légáramlat eredményeként pár napon belül felszaporodhatnak az olyan opportunista kórokozók, mint az E. coli baktérium, ami légzőszervi tüneteket és elhullást okozhat. A megelőzés ebben az esetben is kulcsfontosságú, azaz minimalizálni kell minden elkerülhető stresszt.
Állományegészség korszerű megközelítésben
Az állományegészség fogalma ma már jóval többet jelent a klinikai betegségek hiányánál. Az előadó szerint korszerű szemlélettel az egész állományt biológiai rendszerként kell vizsgálni és menedzselni. Ez magában foglalja az állatok jóllétét, a termelési mutatókat és az esetleges szubklinikai problémák felismerését is.
A baromfi esetében különösen fontos a populációszintű egészség nyomon követése. A szakember azt is kifejtette, az állatorvos mára inkább tanácsadó és „egészségügyi menedzser” szerepet tölt be, aki segít kialakítani a megfelelő protokollokat a telepen, de ez folyamatos felügyelet és monitorozás nélkül nem valósítható meg.
Ide tartoznak például a vérvizsgálatok (szerológia) bizonyos betegségekre, bélsárminták elemzése, vagy akár a takarmány és víz minőségének monitorozása.
A korszerű állományegészség része továbbá a nyomon követés és a dokumentáció: ha bármilyen rendellenesség (például termeléscsökkenés, takarmányfogyasztás-visszaesés, enyhe tünetek) mutatkozik, azt azonnal észre kell venni és ki kell elemezni.
Dr. Kovács László szerint az állományegészség ilyen komplex megközelítése hosszú távon kifizetődő. „Ahol folyamatosan figyelik az állományt, ott van esély időben közbelépni”, utalva arra, így akár egy járvány kitörését is meg lehet állítani a korai szakaszban.
A korszerű technológiák – például szenzorok az istállóban, adatelemzés a növekedési ütemről vagy a fogyasztásról – mind segítik a gazdákat és állatorvosokat abban, hogy időben riasztást kapjanak egy-egy probléma esetén.
