A biológiai biztonság pillérei
A biológiai biztonság (biosecurity) három alapvető pillére: bioexclusion, surveillance és biocontainment. Ezek egyenként is fontos fogalmak, együtt pedig a hatékony járványvédelem zálogai.
– A bioexclusion (külső járványvédelem): minden olyan megelőző intézkedést magába foglal, amely megakadályozza, hogy a fertőző ágensek bejussanak a telepre vagy az állományba. Lényegében egy védőburokkal vesszük körül a gazdaságot, minimalizálva a behurcolás esélyét. A bioexclusion egyik leghatásosabb eszköze a telepi fegyelem. Ha mindenki betartja a protokollokat, akkor a kórokozók 99 százalékát sikerülhet a gazdaságon kívül tartani.
– A surveillance (felügyelet, megfigyelés): a folyamatos ellenőrzést jelenti, melynek célja a betegség korai észlelése. Ennek része a rendszeres állatorvosi vizit, a laboratóriumi vizsgálatok és az állatok megfigyelése. Ez a pillér biztosítja, hogy ha a megelőző intézkedések ellenére egy kórokozó mégis bejut a telepre, azt mielőbb felfedezzük. A felügyelet nemcsak a betegségek detektálására szolgál, hanem trendeket is figyel – például vakcinázás utáni ellenanyagválasz szintjét, vagy a parazitaterhelés alakulását –, ezáltal az állományegészség-menedzsment elengedhetetlen része.
– A biocontainment (belső járványvédelem): arra utal, hogy ha a fertőzés már jelen van a telepen belül, minden lehetséges intézkedéssel lokalizáljuk és megfékezzük a terjedését. Gyakorlati példái ennek az állományok közti átjárás tilalma, a fertőzött ólak izolálása, a beteg állatok eltávolítása az állományból, a tetemek és alomanyag szakszerű ártalmatlanítása, valamint a teljes fertőtlenítés a fertőzött területen. A telepen belüli járványvédelem célja, hogy a kórokozó ne terjedjen tovább a telepen belül más istállókra, illetve ne jusson ki a gazdaság egyéb területéről sem. Egy kitört madárinfluenza-járványnál például ez a pillér a hatósági intézkedések alapja. Ilyenkor zártan kell tartani a telepet, megakadályozni, hogy a vírus emberek, eszközök vagy akár a szél útján kijusson, és a fertőzött állományt gyorsan felszámolják.
Hogyan terjednek a fertőzések?
Dr. Kovács László öt fő csatornát emelt ki a fertőző betegségek terjedési módjaira, és mindegyiknek megvan a gyakorlati jelentősége a baromfitartásban:
Levegőben terjedő fertőzések
A baromfiólakban a köhögés, tüsszentés vagy akár a ventilláció által felkavart por útján terjedhetnek például légzőszervi vírusok (mint a baromfiinfluenza vagy a Newcastle-betegség vírusa) és baktériumok (pl. Mycoplasma fajok). A levegőben terjedő fertőzések különösen nagy kihívást jelentenek, mert terjedésének nincsen fizikai határa. A madárinfluenza-járványoknál megfigyelték, a sűrű baromfitelepekkel rendelkező vidékeken a vírus pár kilométeres körzetben is továbbvihető lehet a levegő vagy a por által.
A védekezésben ezért fontos a telepek közti megfelelő távolság betartása, a szellőzőnyílások védelme és járvány esetén a levegő útján is ható fertőtlenítő szerek használata. Ugyanakkor az előadó hozzátette, a levegőn át terjedő fertőzések megfékezésében a gyors reagálásnak nagyon nagy szerepe van; ha egy ólban betegséget észlelünk, minimalizálni kell az aerosol-képződést (pl. kevesebb mozgatás, nedves takarítás a por csökkentésére).
