• Víz útján terjedő fertőzések

Különösen a zsúfolt itatórendszerekben – például csészés vagy önitatós rendszereknél – fordulhat elő a baktériumok közül a Salmonella vagy a Pasteurella (a baromficholera kórokozója), de vírusok is túlélhetnek a vízben bizonyos ideig. A szakember szerint a zárt itatórendszerek rendszeres tisztítása, fertőtlenítése, a víz kezelése mind segítenek megakadályozni a víz útján terjedő járványokat.

Felhívta a figyelmet arra is, hogy a nyílt vízforrások, amelyekhez vadmadarak is hozzáférhetnek, komoly kockázatot jelentenek – például a vadon élő vízi szárnyasok ürülékével a madárinfluenza vírusa kerülhet a tó vizébe, majd onnan az itatórendszerbe. Ezért fontos, hogy a telepek csak ellenőrzött, zárt vízforrásból kapjanak ivóvizet, vagy ha ez nem lehetséges, akkor feltétlenül történjen meg a víz szűrése és fertőtlenítése, mielőtt az a baromfi elé kerül.

• Ragályfogó tárgyak (fomites)

Minden olyan élettelen tárgy vagy anyag, amely képes kórokozót hordozni és átadni, ragályfogóként viselkedik. A baromfitartásban számtalan ilyen van: munkaruhák, cipők, szerszámok, takarmányos zsákok, ládák, járművek, tojástálcák stb. A hanyagul fertőtlenített eszközök és szállítójárművek jelentik az egyik leggyakoribb fertőzési utat. Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a takarmány és alomanyag is lehet fertőzött.

• Vertikális terjedés (tojás útján)

Bizonyos kórokozók nemcsak állatról állatra terjedhetnek, hanem szülőről utódra is, mégpedig a tojás révén. A baromfitenyésztésben ez különösen a keltetőtojásoknál jelent veszélyt. Ha egy tenyészállomány fertőzött például Salmonella Pullorum baktériummal vagy bizonyos vírusokkal, a kórokozó bejuthat a tojásba, így a kikelő naposcsibe már magában hordozza a fertőzést.

• Vektorok (élő hordozók)

A baromfitartásban tipikus vektorok a rovarok, a rágcsálók és a vadmadarak. A szakember itt arra figyelmeztetett, hogy akár egy egyszerű házi légy is komoly veszélyt jelenthet, ugyanis kísérletek igazolták, hogy a házi légy testében akár 72 órán át is életképes maradhat a magas patogenitású H5N1 madárinfluenza-vírus. A szúnyogok a baromfihimlő vírusát terjeszthetik, de akár nyugat-nílusi lázat is hordozhatnak.

A rágcsálók elsősorban mechanikai vektorok, a kórokozók továbbadásában játszanak kulcsszerepet. A vadmadarak pedig a legnagyobb kihívást jelentő vektorok közé tartoznak, hiszen ők szabadon repülve nagy távolságra is eljuthatnak. A vektorok elleni védekezés többfrontos, amelyben a mechanikus akadályok, irtási programok, valamint a telep tisztán tartása egyaránt fontos.