Ha az aljak bármilyen oknál fogva hosszabb időn át a családok alatt maradnak, segítségükkel folyamatosan figyelemmel kísérhetjük a méh­családok életét. Ugyanakkor ebben az esetben, különösen a rakodókaptáraknál, fokozottabb a penészesedés veszélye. Ez ellensúlyozható az általában vékony alj szigetelésével.

A taposórács

A higiénikus aljon felgyülemlő hulladék alapján akkor kapjuk a legpontosabb és legmegbízhatóbb képet a méh­család életéről, ha a tálcát teljes egészében rács választja el a kaptártól. A rács pálcáinak a távolsága vagy hálószemmérete 2,5-3 milliméter legyen. A drótból vagy huzalból készült rácsok, amelyek pálcáinak a keresztmetszete hegyes rombusz alakú vagy éles, levághatják vagy kitéphetik a rajtuk sétáló méhek lábait. Ennek következtében egy szezon alatt elég sok méhláb hullik a tálcára. Ez olyan képet mutat, amely összetéveszthető a rablással. A kaptárban használt rácsok anyaga inkább saválló műanyag vagy rozsdamentes acél legyen. Az oxálsavas vagy hangyasavas kezelések nem kezdik ki a rozsdamentes anyagokat.

A tálca

A sík, sima felületű és világos színű műanyagból, bevonatos, fóliázott faanyagból vagy rozsdamentes acélból készült tálcák, lemezek a legalkalmasabbak. Az is hasznos, ha a tálca vízálló, hogy rendszeresen és alaposan tisztítható legyen. Az atkaszámlálásban segít a rögzített rácsvonalazás, amely egyenletes méretének köszönhetően jó támpontként szolgál a fényképeken az év folyamán.

A legegyszerűbb festőhengerrel és étolajjal, vagy simíthatunk bele olajjal átitatott háztartási papírtörlőt is. Egy tekercs papírtörlő körülbelül 1 liter étolajat szív fel. Az atkák és egyebek megtapadnak rajta, a szél nem fújja el, és a még életben lévő atkák nem tudnak elmászni róla. Tisztításkor aztán a papír könnyen eltávolítható, illetve a szemét az olajjal együtt lehúzható ablaktörlő lapáttal vagy kaparószerszámmal.

A tálcán látottak kiértékelése jó természetes megvilágítás mellett a legegyszerűbb, de hasznosak a különféle mesterséges fényforrások és nagyítóeszközök is (kézi nagyító, zsebmikroszkóp stb.). Személyes tapasztalatom szerint egy 20–60-szoros nagyítású zsebmikroszkóp elegendő a kaptársöpredék alapos szemrevételezésére.