Dr. Kútvölgyi Gabriella, a MATE Állattenyésztési Tudományos Intézetének főmunkatársa egy Kaposváron megrendezett szakmai programon kiemelte, a géntartalékok kialakítása nem csupán tudományos feladat, hanem nemzetstratégiai és biztonsági érdek is. A járványhelyzetek idején a génmegőrzés nem luxus, hanem elengedhetetlen eszköz a válságok hatékony kezelésére.
Kútvölgyi Gabriella előadásában a hazai állattenyésztés biológiai biztonságának egyik kulcsfontosságú elemére, a stratégiai génmegőrzésre hívta fel a figyelmet. Kiemelte, hogy a legutóbbi száj- és körömfájás-járvány nemcsak az állategészségügyet, hanem az egész hazai állattenyésztést és annak gazdasági környezetét is megrendítette.
Stratégiai génmegőrzés
Az exporttilalmak és a fogyasztói bizalom csökkenése világosan megmutatta, mennyire sérülékeny az ágazat, a húsfogyasztás visszaesése pedig részben a gazdasági nehézségek és a bizalmi válság következménye. Az előadó hangsúlyozta, mivel az állattenyésztés alkalmazkodóképessége korlátozott, elengedhetetlenek a rendszerszintű megelőző intézkedések és a hosszú távú megoldások.
Előadásában a stratégiai génmegőrzés két fő formáját mutatta be. Egyik az ex situ in vivo génbanki, a másik az ex situ in vitro génmegőrzési módszer. Az ex situ génmegőrzés lényege, hogy a génállományt az eredeti tartási feltételektől eltérő, biztonságos környezetben őrzik. Ennek keretében elsősorban hímivarú, fajtatiszta tenyészállatok kerülnek génbankba, az eredetüket tenyésztőszervezet igazolja.
Az in vitro génbankokban a ritka génállományt ivarsejtek (pl. spermiumok), embriók, embrionális sejtek, szövetek vagy DNS-minták mélyfagyasztásos tárolása jelenti. Példaként kiemelte, hogy madarak esetében eddig leggyakrabban a spermiummélyhűtést alkalmazzák, bár ez csak a hím genomot őrzi meg teljesen. Az in vitro megoldások fejlesztése kulcsfontosságú, mert csak így őrizhető meg egészen a genetikai sokféleség a jövő nemzedékei számára.
A hazai állattenyésztést fenyegető kihívások
Kútvölgyi Gabriella részletesen beszélt a hazai állattenyésztést fenyegető kihívásokról is. A járványok mellett kiemelte az ökonómiai tényezőket, mint a globalizáció, az olcsó import jelensége, valamint a hazai piac korlátozott mérete, amely mind egyszerre nehezíti a magyar gazdák helyzetét.
Mint fogalmazott, egyetlen járványkitörés az állomány jelentős részét megfertőzheti, és a kereskedelmi korlátozások miatt több hónap is eltelhet a mentesség visszaszerzéséig. Emellett felhívta a figyelmet arra is, hogy a hazai fogyasztás csökkenése mögött jelentős gazdasági és bizalmi válság áll, ugyanis a nehéz piaci helyzet és a fogyasztói visszafogottság tovább gyengíti a termelők kilátásait.
Hazánkban az 1950-es évektől számos őshonos haszonállatfaj állományát fenyegette a kipusztulás. Ilyen fajok voltak a házi bivaly, a magyar szürke marha vagy a hucul típusú lovak. A 1990-as évektől kezdődően ugyan kormányzati támogatással és tenyésztési programokkal sikerült stabilizálni egyes populációkat, de – ahogy az előadó felhívta a figyelmet – a kis létszámú állományok továbbra is az úgynevezett génsodródás (genetikai drift) veszélyének vannak kitéve.
