Az előadó szólt a modern, nagy termelékenységű fajták és vérvonalak megőrzésének stratégiájáról is. Kiemelte, hogy nemcsak az őshonos ritkaságokat, hanem a nagy termelőképességű nemesített fajták fenntartását is támogatják, hiszen ezek állítják elő az élelmiszerek jelentős részét. Felhívta a figyelmet arra, hogy ha elhanyagoljuk a magas genetikai értékű tenyészanyag megőrzését, az hosszú távon károsítja az ágazat versenyképességét.
A génbankok biztosítékként szolgálnak
Egy jól kiépített génbanki rendszer jó alapot biztosíthat természeti katasztrófák és adott fajtát érő betegségek esetére, valamint általában a fajták feljavítására. A génbankok tehát biztosítékként szolgálnak arra az esetre, ha egy-egy járvány, környezeti katasztrófa vagy piaci válság miatt állatok sokasága kerülne veszélybe.
Ugyanakkor a génbankok fenntartása magas technológiai és anyagi költségekkel jár, folyamatos technikai fejlesztést, szaktudást és gondos szervezést igényel. A rendszer sikeréhez elengedhetetlen a tenyésztőszervezetek, kutatóintézetek és állami szervek szoros együttműködése.
A Debreceni Egyetem több ritka őshonos állományt is fenntart (például a debreceni fodrostollú ludat), és a Széchenyi István Egyetemen is őrzik a sárga magyar tyúk, Szegeden pedig a kendermagos tyúk eredeti génállományát. A szakember beszámolt a Magyar Haszonállat-génmegőrző Egyesületről is, amely 1997 óta gyűjti és ápolja a régi magyar baromfifajtákat, és 2014 óta a székelyföldi marha-, juh-, kecske- és pulykaállományok génbanki koordinációjában is részt vesz.
