Ennek különösen nagy a jelentősége a klímaváltozás következtében, amikor vége a kellemes nyári esőknek, helyette hirtelen zúdul le sok csapadék, ami elfolyik a területről. Vagyis a talajt kell alkalmassá tennünk a víz befogadására minél több szerves anyaggal.
Táphumusznak nevezzük a zöld, növekedésben lévő növényzet alatt a lehullott levelekből, fás részekből kialakult szerves anyagot, és tartós humusznak azt, ami a gyökerek által kiválasztott anyagokból épül fel, és javítja a talajszerkezetet. Ez utóbbi folyamat során a növények a levegő szén-dioxidjából cukrokat képeznek, amit a gyökerükön keresztül a talajba juttatnak, ahol a mikrobák beépítik a testükbe, ezáltal a szén hosszan a talajban marad. Ez a humuszvegyületek kialakulásának legjobb módja. Főleg száraz termőhelyen fontos, hogy a felület minél nagyobb részét borítsa növényzet.
A talajban élő mikroorganizmusok
A változatos növényzet segít a talajuntság megelőzésében, mert így nem csak egyetlen növény gyökérváladéka áll a talajmikrobák rendelkezésére. A sokféle mikroorganizmus jelenléte a növények számára is előnyös, ugyanis többféle táplálékhoz jutnak az úgynevezett rhizofág ciklus során. Mint a közelmúltban bizonyították, a mikrobák, elsősorban a baktériumok vagy szabadon élnek a talajban, vagy sejtfal nélkül a növény gyökerében, és a növény oxidáció útján vesz fel belőlük tápanyagokat. Ez az átalakulás folyamatosan megy végbe a baktériumok és növények közt. A talajban élő mikroorganizmusok sokféleségét a változatos felszíni növényzettel érhetjük el.
Kiemelkedő a talajt borító növényzet szerepe az erózió megakadályozásában. Az utóbbi évek heves esőzései könnyen elhordják a talajt az ültetvényből, pedig a tápanyagellátás szempontjából a fölső 20-30 centiméteres réteg a legértékesebb a növények számára.
A regeneratív gazdálkodás megkezdése
Aki most kezdi a regeneratív gazdálkodást, homokon perje-rozs keverékkel indítson, később lehet fokozatosan növelni a fajszámot, végül célszerű egész évben növényzettel borítani a talajfelszínt. Bevált növény a mályva, a mustár, a hajdina, a fehér here, a somkóró. Ne hagyjuk meg a tarackot, a parlagfüvet vagy a csattanó maszlagot a területünkön, mert azok a talajéletre is károsak. Baktériumkészítményeket a kezdeti időszakban érdemes kijuttatni, később már nem lesz rájuk szükség.
A talajt csak sekélyen munkáljuk meg, elég 2-4 centiméter mélyen. Nem cél a finom elmunkálás, mert a rögösebb talajon kevésbé veszélyes az erózió, és érdemes kímélni a kialakult gyökérszerkezetet. A fűféléket érdemes 15 centiméter magasan kaszálni, akkor ugyanis kisebb a vízfelvételük, mint 5 centisre vágva. Kaszáláskor a fák alá tolhatjuk a nyesedéket, ami azonban ne legyen 2-3 centiméternél vastagabb, mert bepenészedhet az alja. A felaprított metszési nyesedékkel vastagabb rétegben boríthatjuk a fák tövét.
A legjobban vegyes technikával növelhetjük a talaj humusztartalmát: komposztot és faszenet kijuttatva, valamint folyamatos, minél több fajból álló takarónövényzettel.
Gyenge talajon gyors eredményt lehet elérni
A komposzt gyorsan elkészül, ha jól kezeljük. Először is aprítsuk fel a növénytömeget, és alaposan nedvesítsük át, később kevesebb víz is elég. Akkor jó, ha körülbelül 20 centiméter mélyről kiszedve gombóccá lehet gyúrni az anyagot, de nem tudunk vizet kinyomni belőle. Faszenet csak nagyon felkészültek készíthetnek, ugyanis oxigéntől elzárva, 400 °C-on kell égetni a vastag fadarabokat.
Földbe ásott gödörben, zárt fémedényben teremthetünk ilyen körülményeket. A kész anyagnak nincs szaga és íze, kettétörve a belseje is elszenesedett. A faszénnek rendkívül nagy a felülete, sok káliumot, kalciumot, magnéziumot köt meg, igen nagy a kationcserélő képessége és jól megtartja a vizet. Gyenge talajon gyors eredményt lehet elérni a használatával, különösen akkor, ha a porózus faszénhez komposztteát vagy komposztot is adunk. A növényzettel borított talajfelszínen hagyjuk vagy 2-3 centiméter mélyen talajba forgatjuk.
